Bizony, bizony ez is elérkezett, hogy pocakos naplót vezessek…
Gondoltam megosztom veletek az olykor nehézkes, vicces, de leginkább örömteli napjaim, heteim ami a babavárással jár.
Amit rólam tudni kell: kissé bohókás természetem van, ezáltal sokszor keveredek vicces szituációkba és hát ezen az sem változtatott, hogy várom első babámat…
De kezdjük csak az elején:
Megszületett az elhatározás bennem és az akkor még jövőbeni férjemben, mi bizony készen állunk arra, hogy szülők legyünk, ahogy ezt kimondtuk, talán csak egy kaján vigyorral jeleztük egymás felé, „hogy ezt ugye azért mégsem gondoltuk komolyan… vagy mégis?” Természetesen azonnal neki láttunk gyakorolni, mint leendő felelős szülők a gyerekgyártást… 🙂 Bizonyára minden felelősségteljes nő tudja, hogy hormon tartalmú fogamzásgátlás után a szervezetnek regenerálódnia kell, ha ezt mégsem tudtad ezt most jól jegyezd meg! Mi bizony kivártuk a sorunkat, újra meg hánytuk-vetettük a kérdést és megint arra jutottuk, hogy mire várjunk, egyszer élünk, de akkor nagyon, iráááááány az ágy….Azt azért tudni kell, hogy párom elképesztő módon fiú párti, tehát komoly kutatást végeztem milyen pózban lehet fiút csinálni, egy idő után arra jutottam Nekem bizony egy fárasztó nap után az a legjobb, ha alul vagyok, így hát ez lett a fiú gyártó póz, párom boldogan nyugtázta, hogy ez bizony egy „tökös” gyerek lesz :). Lépjünk is tovább…
Első hónapban a próbálkozásunk nem járt sikerrel, de ami aztán az után következett….
Egy csodás szombat reggel (feltételezem zuhogott az eső, mint szinte minden hétvégén, de számomra ez a reggel szebb nem is lehetett volna), álmosan kászálódtam ki az ágyból, elővettem a már közel két hete megvásárolt tesztemet, pisiltem ahogy a nagy könyvben megvan írva, nem is keveset, egy műanyag pohárba amit utána el is helyeztem a fürdőszoba szekrényen, mellette kezdtem bontani a tesztet, amit peeeeersze úgy sikerült kibontani, hogy a pisis poharat pont lelöktem a polcról…úsztam a pisiben, de reménykedve néztem, hogy egy csepp maradt-e a pohár alján amit felszippanthat a teszt…Maradt…Nem telt bele pár perc és az összes álom kiment a szememből…pozitív??? Pozitív!!!! A vizelet tengert átugorva rohantam páromhoz, hogy közöljem: apa lesz!
Egész pontosan leírva úgy tudta meg, hogy megragadtam a pizsamáját és rángatva remegő hangon közöltem, hogy: B*szki pozitív!!!:) Erre ő, magát nem meghazudtolva felnézett rám, majd visszahajtotta a fejét a párnára (gondoltam várok mielőtt lekiabálom a fejét, hogy őt nem is éééérdekli?) aztán újra felnézett és közölte: Mutasd 🙂
Rettentően büszke volt magára, hogy mennyire hatékony volt…. 🙂
El is döntöttük, hogy a szeretteinknek beszámolunk a nagy hírről….
Édesanyám a maga pozitív de óvatos örömével örült a hírnek, Anyósom már kevésbé óvatosan örült, mondhatni boldog volt a hír hallatán és jól megölelgetett és megkérdezte, hogy mikor akarjuk elmondani a leendő nagypapának…Ajjaj méééég neee inkább, válaszoltam.Kérdezte Anyósom, hogy miért is ne, a fia 9 éves szülinapja óta nagypapa akar lenni…. Izgultam, mert mindig fejét csóválva mondta nekünk, hogy: „Jaaaaj gyerekek, de gyerekek vagytok még”, na ezek után, hogy adod be neki, hogy a gyerekétől vár egy gyerek gyereket??? Simááán…
Másnap a kezébe nyomtuk a képen is látható kis cipőt és a tesztet…kérdezte meglepődve, hogy ez meg mi? Mondom cipő….Jó de minek ilyen pici? Hát az unokádnak! Válaszoltam neki félénk hangon, erre ő felkapott és jóóól megölelgetett, azt hiszem Ő volt, aki a legjobban örült a hírnek… 🙂
Ez volt a „rövid történet” a pozitív tesztről és rólunk! Folytatásban a nem kevésbé izgalmas és mókás heteimről olvashattok
Sok puszi: Laura és a Pocaklakó
