in

Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül

A zimbabwei oroszlánt lemészároló amerikai fogorvos története pillanatok alatt változtatott mindenkit harcos állatvédővé. A közvélemény ma egy kalap alá veszi a vadászokat az orvvadászokkal, pedig a vadászat jelentősége túlmutat a puszta gyilkoláson. Ráadásul Cecil halála körül korántsem olyan egyértelmű minden, ahogy az elsőre tűnhet. Figyelem, megrázó képek!

Lassan egy hete elképesztő fordulatszámon pörög a világsajtóban Cecil, az oroszlán története. A Zimbabwe egyik jelképének számító állatot egy gazdag amerikai fogorvos, Walter Palmer lőtte le és nyúzta meg, hogy aztán trófeát csináljon a fejéből. Ráadásul mindehhez állítólag lefizetett két embert, akik a lakhelyéül szolgáló nemzeti parkból kiterelték az állatot, hogy a férfi nyugodtan leteríthesse.

Az eset óriási nemzetközi felháborodást váltott ki: ahogy az lenni szokott, előbb jöttek az állatvédők, aztán a hírességek, akik úgy érezték, meg kell szólalniuk az ügyben. Mia Farrow színésznő például odáig merészkedett, hogy nyilvánosságra hozta Palmer rendelőjének címét, és ezzel az ellentmondásos tettel ő is magára haragított egy csomó harcos jogvédőt.

Egy tüntető Walter Palmer rendelőjénél, a fogorvost gyilkosnak nevező transzparenssel.
Fotó: qz.com

Spontán tüntetések és cikkek tömkelege felháborodott újságírók tollából – a történet generálta nyilvános vita elképesztő méreteket öltött, olyannyira, hogy egyesek már azt a kérdést is felvetették, hogy miért keresnek ezek a fogorvosok ilyen jól egyáltalán. Péntekig 172 ezren írták alá a petíciót arról, hogy az Egyesült Államok adja ki Palmert Zimbabwénak. Az eset kirobbanása óta a vadásztársadalmat a kollektív bűnösség bélyege sújtja: a nagyvadakat engedéllyel kilövő vadászok a közbeszédben teljesen összemosódtak a Palmerhez hasonló orvvadászokkal. Pedig fontos különbségek vannak a kétféle tevékenység között.

A szervezett vadászutak, szafarik résztvevőinek nagyjából 30 és 50 ezer dollár közötti összeget kell letenniük az asztalra ahhoz, hogy a kívánt vadakat elejthessék. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy aki ezt kifizeti, az garantáltan hozzájut majd az áhított trófeához. A vadászat ilyenkor tökéletesen ellenőrzött körülmények között történik egy erre kijelölt zárt területen, a kísérők pedig gyakorlatilag odavezetik a vadászt az állathoz. Az International Union for the Conservation of Nature adatai szerint évente legalább 600 oroszlánt lőnek le az ilyen utak során a hobbivadászok (60%-ban amerikai turisták).

Hogy mit gondolunk a vadászatnak erről a formájáról, amikor gyakorlatilag sportból ölhet vadat bárki, akinek van elég pénze rá, az mindenkinek az egyéni morális ítéletére van bízva. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez a fajta vadelejtés nem pusztán a hobbivadászok gyilkolási- és trófeaszerzési vágyának kielégítését szolgálja, hanem megvan a maga ökológiai jelentősége is.


Walter Palmer oroszlántetemmel. Fotó: nydailynews.com

Pólik Sándor, a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek és Vadászok Szövetségének főtitkára szerint kettős szerepe van az ilyen típusú vadászatnak: egyrészt az állatok elejtésének díját ilyenkor visszaforgatják a vadvédelembe, másrészt bevételi forrást teremtenek ahhoz, hogy hosszabb távon is biztosítva legyen egy-egy faj fennmaradása. Paradox módon tehát az állatok szervezett keretek között történő vadászata fontos szerepet játszik az ökológiai egyensúly fenntartásában. Nem szabad továbbá elfeledkeznünk a helyi vonatkozásokról sem. Ahogy Pólik fogalmaz:

„Ha veszünk egy olyan nagyobb területet, ahol tilos egy bizonyos vadfajt vadászni, akkor az ott élő népesség ebben az adott vadfajban nagy valószínűséggel csak egy kártevőt fog látni, aminek hatására minden eszközzel irtják, pusztítják. Ez senkinek sem jó. A vadászat szabályozott formája nem csak az adott vadfaj érdekeit szolgálja, hanem a helyi közösségét is.”

Palmer története tehát nem azért kapott ekkora publicitást, mert a férfi megölt és lefejezett egy oroszlánt, sokkal inkább azért, mert

  • gyakorlatilag egy celebbel végzett,
  • olyan tudományos célból vizsgált egyedet ejtett el, amin nyomkövető nyakörv volt,
  • és mindezt úgy, hogy korábban már összetűzésbe került a törvénnyel illegális vadászat miatt.

Magyarul Cecil halála nem azért hír, mert kivégeztek egy élőlényt, hanem mert éppen ez az állat esett áldozatul (egy állat, aminek neve van, ilyesformán sokkal könnyebb azonosulni vele), és mindezt nem jogszerűen tették, tehát orvvadászatot valósítottak meg.

Pólik Sándor szerint tágabb értelemben véve minden olyan helyzetben orvvadászatról beszélhetünk, ahol a vadászat tárgyi vagy személyi feltételei hiányosak, tiltott eszközzel vagy módon, illetve védelem alatt álló vadfajra történik. Palmer esete tehát első ránézésre klasszikus orvvadászatnak tűnik. Néhány körülmény azonban kételkedésre adhat okot.

Palmer a pácienseinek eljuttatott körlevélben azt állítja, hogy mindvégig jóhiszeműen járt el: nem volt tudomása róla, hogy olyan állatra fog fegyvert, amelyet tilos megölni – ő csak befizetett egy vadásztúrára, és amikor elé került a vad, akkor lőtt. Kétségtelen, hogy a cég, amellyel Palmer leszerződött, hosszú ideje szervez vadászutakat, a két kísérővadász pedig ugyancsak neves szakember hírében állt, a fogorvos tehát joggal gondolhatta, hogy legális túrán vesz részt.

Az eset körülményei a szakemberekben is kétséget keltenek.

„Ha valaki a médiában úgy fogalmaz ezzel az esettel kapcsolatban, hogy kicsalta a hivatásos vadász a nemzeti parkból az oroszlánt, és aztán elejtette, akkor ez így eléggé szívszaggatóan hangzik, és úgy tűnik, hogy itt valami csalárd dolog történt. De a gyakorlatban ezek a vadászatok úgy néznek ki, hogy létrehoznak etető területeket, és hogy aztán oda milyen oroszlán és honnan jön, efölött már nincsen kontrollja egy hivatásos vadásznak.”

– állítja Glück Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület titkára, aki szerint komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki kísérőként tudatosan részt vegyen egy ilyen cselekményben.

„Ha valakik, akkor ők pontosan tudják, hogy milyen következményei vannak egy ilyen dolognak – konkrétan a helyi jogszabályok szerint az orvvadászokat agyon is lehet lőni.”

És persze nem szabad megfeledkeznünk a közösségi média erejéről sem: aki kifizet 50 ezer dollárt egy trófeáért, az utána jó eséllyel az internetre is fel akarja majd tölteni a terítékfotóit, rajta a kísérővadásszal. Így aztán ha egy kísérővadász ilyesfajta vadorzásra adná a fejét, azzal gyakorlatilag a biztos lebukást kockáztatná.

Bár az ügy zavaros, az jól látható, hogy a média és a nemzetközi szervezetek gyakorolta nyomás hatására a zimbabwei igazságszolgáltatás minél előbb szeretne pontot tenni a végére. Az eset furcsaságát jól illusztrálja, hogy Prisca Mupfumira zimbabwei miniszter pár napja még azt sem tudta, miről van szó, amikor az újságírók faggatni próbálták az oroszlánról. Ma már ott tartunk, hogy országa a fogorvos kiadatását követeli (erre egyébként egy, az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodás értelmében lehetőségük is van, amennyiben bebizonyosodik, hogy orvvadászatról van szó). A Palmert kalauzoló vadászok pedig időközben már előzetes letartóztatásba kerültek. Egyikük, Theo Bronkhorst, a szervező cég munkatársa azt állította a hatóságoknak, hogy Palmer vadásztúrája a tervezettnél később kezdődött, ezért eltértek Kattints ide a teljes cikkért!

: http://www.rtl.hu/nonstop/valami-buzlik-az-oroszlangyilkos-fogorvos-tortenete-korul

LULU megmondja, hogy milyen vagy az ágyban!

Tények ajánló – 2015.08.03