A Szelfi mai epizódjában mindenki megtanulja, hogy leginkább saját magával szemben kell őszintének lennie.
„Megteszed, hogy holnap inkább a kutyusodat hozod?”
Ada ma kénytelen a munkahelyén is családi napot tartani, mivel nincs, aki vigyázzon az ikrekre, úgyhogy jönnek vele az RTL székházba. Bence a kocsiban kifejti, hogy szívesen lenne híradós, de sajnos egyelőre útját állja a logopédus által már nagyjából kikezelt raccsolás és a fiatal életkor. Bálint beszól neki, amiért a tesója élő tolatóradarhanggal áll bosszút.
A dologból könnyen lehetne akár katasztrófa is, de a fiúk jól bírják a kiképzést. Nem is csoda, hiszen már pelenkás koruk óta forgatásokra járnak, úgyhogy hozzá szoktak a tévézéssel járó macerához.
Valószínűleg az sem lepi meg őket, hogy Ada letolt farmernadrágban sasszézik be a blue boksz-ba, hiszen amúgy is csak deréktól fölfelé látszik, miközben konferál.
Bence vonzódása a televíziós műfajhoz olyan erős, hogy bejön a vezérlőbe, hogy édesanyját vegzálhassa, de inkább kiküldik szorgalmi feladatot írni.
A lefekvés még tartogat egy kis fight-ot: Bálint tévézni akar, és lebunkózza Adát, amiért nem engedi neki. Az alma nem esett messze a fájától, Bálint is ugyanolyan pánk, mint amilyen az anyukája volt ennyi idősen. Ada pedig épp ugyanúgy próbálja meg kezelni a súrlódást, ahogyan az ő anyukája tette vele. A szerepek az idő folyamán megcserélődtek, de a vita végül béküléssel ér véget.
„Olyan rohadt magányos vagyok…”
Grétát kezdi teljesen a hatalmába keríteni a félelem és rettegés. Úgy érzi, hogy minden eddigi erőfeszítése hiábavaló volt, hogy csak ő érezte úgy, hogy a kapcsolata a férjével még megjavítható.
„Legyünk jóban…”
Ez az a mondat, amit senki nem szeretne hallani a párjától. És bár konkrétan sosem hangzott el kettejük között, mégis olyan, mintha ott lebegne folyton, mintha rányomná a bélyegét a kapcsolatukra ez a kényszer, hogy csak a gyerek miatt találkoznak. Most viszont eljött az a pont, amikor nem a gyerek sír, hanem anyu.
„Elveszítettem….” – így, múlt időben fogalmaz Gréta, és bár a kamerának mondja mindezt, valójában saját magához próbál őszinte lenni.
Lehet, hogy tovább kellene lépni? Az még biztosan korai lenne, de kell valaki, aki legalább meghallgatja. Egy férfi régóta ostromolja, és bár randizni nem szeretne vele, mégis jó lenne egy óra valakivel, aki figyel rá.
Mint két idegen, úgy ülnek be egymás mellé az autóba a férjével, és ez megérleli Grétában az elhatározást: találkozni fog a titokzatos udvarlóval. Nikosznak addig magára kell vállalnia a gyereket, ezt gyorsan le is boltolja vele. A programról azonban nem mond igazat, mert már tanult a múltkori osztálytalálkozóból: azt válaszolja a kérdésre, hogy csak volt iskolatársakkal találkozik.
„Cica, ne idegesítsél már fel agyilag”
Kata elkezdi gyakorolni a dalt, azonban Tamás szerint helyenként máshogy kellene csinálnia.
Tamás felkapja a vizet, mert a lány attól fél, hogy elmegy a hangja, ha sokáig erőlteti. A fiú szerint Kata nem tesz elég energiát a projektbe, annak ellenére, hogy ő volt az, aki hetekig ült a dal megírásán.
Kata persze rosszul viseli a cseszegetést, és egy pöcsözéssel körített bunkózás után inkább elvonul a fürdőszobába. A mai úgy tűnik, a bunkózások adása.
Minden relatív
Robi világában legalábbis sok minden egy sajátos, az átlagtól merőben eltérő mérce szerint működik. Hajnal például délelőtt fél tizenegykor van.
Nagy nap ez a mai, ezért a szokatlanul korai ébredés, tudniillik hogy már délelőtt ki kell másznia az ágyból, ami láthatóan megviseli őt. De ma lesz az első próba a zenekarral, mióta Robi tiszta, és ha valamiért, akkor ezért mindenképp megéri felkelni a déli harangszó előtt. Kicsit fél, hogy mit tud nyújtani majd a próbán, vagy ahogy ő fogalmaz:
„Az elmúlt fél évben maximum a vécén alkottam!”
A próbateremben aztán kiderül, hogy a rockzenészek közül mindenkinek – de tényleg MINDENKINEK – valami vicces beceneve van (Pite! Steve!), és bebizonyosodik az előző epizódból megismert tétel is: pia nélkül is nincsen rock&roll! Ezúttal egy üveg Becherovka sínyli meg a próbát – ezt Robi úgy hívja amúgy, hogy „biztonsági becherovka”. A következő dolog, amiről kiderül, hogy Bérczesi világában teljesen relatív, az az idő, ugyanis nem sikerül odaérnie időben az anyukájával megbeszélt találkozóra.
A késés oka amúgy nem véletlen:
A találkozás anyuval nagyon meghitt és bensőséges, látszik, hogy hiányoztak egymásnak.
Persze anyu egyből kiszúrja, hogy Robi ivott, de mint kiderül, az elfogyasztott alkohol mennyisége is relatív:
„Nem ittam olyan sokat, öt felest kábé…”
A lakás látványa lelombozza Robi anyukáját, aki elhatározza, hogy másnap bútorvásárlással kezdik a napot. Az egész jelenet kicsit olyan, mintha Adát látnánk a gyerekeivel, csakhogy Robi közben negyven éves.
„Csak akkor lehetsz jogász, ha nem leszel énekesnő”
Gabi nem késlekedik beváltani az Ádámtól kapott masszázsutalványt. A gyerekeket kivételesen férjére hagyja, és elmegy wellnesezni.
Ádám is jól állta a sarat Martinnal és Eliottal, Gabinak nagy löketet adott az angolozás: a tanárai szerint nem olyan utópisztikus elképzelés, hogy akár egy nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozzon.
Ádám elég szkeptikus, na nem Gabi képességei miatt, hanem egészen másért. Szerinte a gyerekek, a nyolc óra fix és a zenélés egyszerűen fizikailag nem fér bele napi 24 órába.
Gabi úgy érzi, ultimátumot adott neki az élet: vagy Unique vagy a jogi ambíciók, a kettő nem működhet egymás mellett. Ádám hitetlensége feldúlja, de rövidesen döntenie kell, mert csak az egyiket tudja teljes gőzzel csinálni. Kattints ide a teljes cikkért!
: http://www.rtl.hu/rtl2/szelfi/minden-relativ-es-mindenki-bunko
