in

Jobbágy Károly: Virágszál

Jobbágy Károly: Virágszál

Így búcsúzunk mi.
Tegnap még gyerek,
Feladatok tüzében kipróbáltan;
tegnap még az a folyton szidható,
„ameddig az én kenyeremet eszed..”
szavakkal korholt, semmit nem tudó
„ majd fogsz még sírni…” éhes szörnyeteg,
ma meg
– bár hetykén dalolunk –
belül
szorongás lappang.
Egy szűk nap alatt
Felnőtté váltunk. Új életre szül
– verekedni, alkotni emberül –
e búcsúztató, friss májusi nap.
Nézzetek még utánunk egy kicsit,
amíg a nóta elvékonyodik,
amíg az utca sarka eltakar,
ott hallgat majd el ijedten a dal,
ott maradunk magunkra teljesen,
ott próbálunk hajózni új vízen,
kezdünk új, bátrabb evezőcsapást…
s ott látjuk meg, hogy másként nem lehet,
először mindent úgy teszünk, amint
tőletek láttuk, ifjú „öregek”
ti, általunk százszor megtagadottak,
„ősök”…
szülők,
s fáradt tanáraink.

Köszönjük, hogy elolvastad Jobbágy Károly költeményét.
Mi a véleményed a Virágszál írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Jobbágy Károly: Virágszál appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jancsik Pál – Anyák napjára

Megható apák napi versek