A költő finom hangú verse, amelyben a természet képei és az anyai szeretet iránti vágy ölelkeznek össze.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.
The post Weöres Sándor: Buba éneke appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: Weöres Sándor: Buba éneke
Még több vers meglepetesvers.hu
