Mint mindenre, így az írásra is nehezen veszem Rá magam.

Úgy döntöttem, hogy az utolsó bejegyzésemben eloszlatom a terhességgel kapcsolatos tévhiteket!

Kezdeném is azonnal azzal a szóval, hogy „terhes”: Nos, sok nő kiakad, amikor valaki azt mondja magára, hogy „terhes” (legtöbbjük még nem volt az). Véleményük szerint az várandósság, áldott állapot, babavárás, csodás állapot és még sorolhatnám. Ez így is van, nem vitatom! DE! Amikor a 8.-9. hónapot taposod és kb. 10 lépcsőfok látványa számodra a Mount everestet idézi, illetve amikor szeretnéd végre a tavaszi tip-top kis cipőd felvenni, de rájössz, hogy a lábadat először le kellene csapolnod az abban felhalmozódott víztől (amivel a sivatagban egy egész karaván szomját olthatnád) akkor azért rájössz, hogy ez az állapot bizony terhes…Persze még sorolhatnám a hasonló „kellemes” áldott állapottal járó finomságokat… 🙂

A következő, ami kiborított az elmúlt időszakban: „ÚÚÚÚ, mekkora már hasad!Tuti fiú! „ Na mármost több dolog is hibádzik itt…Az egyik, hogy tuti nem olvassa az illető a pocakos naplót. A másik pedig, hogy hüüüüülyét kapok, hát csak rózsaszín cucca van a „fiúnak”… Volt olyan aki még rá is kontrázott, miután mondtam, hogy a 625D ultrahangon tökéletesen kirajzolódott, hogy lányunk lesz (még egy szakmabeli, se tudta volna jobban szétdobni a lábát, mint a mi kis büszkeségünk), hogy pedig ez tuuuti, hogy fiú…Szerintem, miután igen erősen kirajzolódott a véleményem az arcomon, inkább nem firtatta tovább a témát! 🙂

Súlyos kérdés szó szerint egy kismamától: „Hány kilót híztál?”:  

• ÉÉÉÉn hízni??? Fooogytam 5kg!!!
• Téééényleg??? 
• Nem, 20 kg híztam!
• Nemáááááá, akkor mennyi voltál?

Azt hiszi, hogy ezzel menthető a szitu…Pedig pontosan tudod mennyire súlyos a helyzet :)! Ennél már csak az jobb, amikor a kismamák versengenek azon ki mennyit hízott, meg kinek mekkora a gyereke….

Következő kérdés: „Vannak jóslóid?”: Nem, bocsika én is csak a neten nézem az időjárást és ugyan az jósol nekem mint Neked.

Imádott kérdés: „És a kispapa, hogy viseli?”: Mit? A pingvin-sárkány-bálna ötvözetű feleségét? Jól, Tűr és vajúdik már vagy 3 hónapja. Szó nélkül tűri, hogy az a kitüntetés számára, ha lábkörmöd levághatja. Ruhadarabjaid közül, amit maximum levesz rólad az a zokni. (de azért nagyon hálás tudok lenni)

„És érzi már, hogy Apa lesz?”: Hogyne, gyakoroltatja a közvetlen környezetével, hogy csak „Apusnak” lehet szólítani :). Szegénykém csak azt érzékeli, hogy a feleségében egy kis Alien mocorog. 

Záró kérdés: „Mikor jön a baba?”: Háát Drága, ezt én is nagyon szeretném tudni :).

Na jó, befejezem az ironizálást :).

Lili birodalom: 

Szóval, telnek a napok, hetek. Zajlanak az események. Elkészült a Lili birodalom. A lakásunk egészen úgy fest már most, mint egy igazi kisbabás család otthona. Felszereltük a kis Adamo hintát (reklám helye, promo ajándékot Lilikének), amit Betti barátosném csak úgy emlegetett a pici fiának, hogy irány a cella :), szinte azonnal megnyugodott benne Gerike. Még aznap este megvásároltuk Bencével Lilike celláját. Visszakanyarodva a felrakáshoz…Azóta senki nem tud úgy elmenni a hinta mellett, hogy ne lökje meg picit :). Bence már a babaforgót is rendszeresen felhúzza a kiságyban.

Természetesen ez nagyon nagy munka volt! Bence is önmagát felülmúlva teljesített. Négykézláb sikálta fürdőpadlót…(Persze a kefével és a vödörrel a kezében megjegyezte, hogy: „Mi vagyok én? Hamupipőke b@szki?”) – igen az, Kedvesem! Hajrá!

Anyósom szegény szerintem életében ennyit nem takarított, mint az elmúlt napokban, nem győzte csinálni a dolgokat és emellett engem őrizni, hogy ne cipeljek, ne hajolgassak. Nem is tudom mi viselte meg jobban, a takarítás vagy a makacs, izgága természetem tolerálása. 🙂

Apósom is megvívta a maga harcát a függöny-karnis fóbiájával :), minden egyes fúrás után közölte, hogy ő bizony gyűűűűűlöli a karnisokat. Még szerencse, hogy minket szeret és így mindenhol csodás függönyünk lett.

Dávid barátunk a vidék legjobb bútor szerelője, Lilike komódjai atom biztosak lettek egy délutáni legózás után. Dávid elvileg a villanyszerelők gyöngye, épp most is várom őt, hogy rittyentsen némi fényt a gyerekszobába.

Szóval, dolgoztunk eleget. Ezen felbuzdulva tegnap meg is akartam szülni a semmitevésben, de aztán úgy döntöttem, hogy téves riasztás. Nem létezik, hogy ez csak így megúszom…Némi pocak feszüléssel 4 percenként. Anyu már minden telefont úgy vesz fel, hogy. „Naaa???” én meg mondom, hogy nincs semmi, nyugi :).

Babaváró csajos napot is kivárta Lilike :). Szuper jó volt újra látni a csajokat. Én szinte végig ettem a délutánt miközben beszélgettünk. Csak úgy szaladt az idő velük, hamar este lett. Remélem majd Lilihez is jönnek és akkor újra együtt tölthetünk egy kis időt.

Szuper ötletes és cuki ajándékokat kaptunk 🙂 :

Bor neve: Aligvárom 🙂 (és tényleg)

Szóval frontok ide, frontok oda Lili még bent ficánkol 🙂

Kit tudja még meddig??? Mert én nem!!! 🙂

Jaj, majd elfelejtettem a kedvenceteket…Bence aranyköpései:

• Én: Kicsim segítenél felkelni? Bence: Pillanat, hozok egy darut… (hát kössz…)
• Reggel ébreszt: Szerelmem, nem mennél el ma szülni?
• Majd, ha megszültünk akkor majd lefogyunk! (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az én hasam eltűnik, na de mit gondol amit Ő növesztett 9 hónap alatt az is visszahúzódik? 🙂 )
• Szerelmem mikor mehetek már pecázni? Majd, ha megszületett a gyerek! Beszélj vele… Bence: Na jó kislányom, most már aztán bújjál ki! Van szép szobád, sok ruhád, nagy is vagy! Nem kell tovább várni, tessék megszületni, MOST!
• Képzeljétek már 3kg a gyerek, az már pontyból is szép 🙂 (büszke pecás Apuka…)

Jelentkezünk, ha megérkeztünk! 🙂

Puszi: Laura és (még mindig) pocakban Lili

A Pocakos Napló: Megterhelően pocakos bejegyzés! bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Aki ismer az tudja, aki pedig nem annak elmondom, nem éppen vagyok egy konyhatündér…Apósom csak zöldfülű szakácsnőnek hív (persze csak szeretetből, igazából Ő az, aki mindig elviszi a balhét és megeszi, amit alkottam):).

Teljes profizmussal láttunk neki a sütésnek és annak előkészületéhez, íme a recept:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 5 dkg porcukor
• 2 dkg élesztő
• 2 tojás sárgája
• 1 dl tej
• só
• A töltelékhez:
• 20 dkg dió vagy mák
• 12 dkg cukor
• 5 dkg méz
• 5 dkg mazsola
• 1 dl víz
• édes morzsa
• őrölt fahéj
• reszelt citromhéj, narancshéj

Elkészítés:

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk (mintha linzertésztát készítenénk), ügyelve arra, hogy a margarin ne olvadjon meg!
Hozzáöntjük a porcukrot, a tojás sárgáját, a tejben feloldott élesztőt (nem szabad felfuttatni az élesztőt). Gyors mozdulatokkal közepes keménységű tésztát gyúrunk. 26 dkg-os cipókat cipózunk ki a tésztából. Kivirgoljuk, hogy szép sima legyen a felülete. Hűtőben lefóliázva 15-20 percig pihentetjük. Közben elkészítjük a forrázott tölteléket.

Forrázott mák- vagy diótöltelék: A vizet a cukorral feltesszük forrni. Ha forr, a tűzről lehúzva hozzáadjuk a mákot, a mazsolát, az őrölt fahéjat, és ha szükséges édes morzsát. A diótöltelék hasonló módon készül. Amikor a forrázott töltelékek kihűltek, a megfelelő súlyúra kimérjük. A beigliknél a töltelék súlya megegyezik a tészta súlyával!

A pihentetett tésztát kinyújtjuk kb. 22-28 cm-es téglalap formára. A tölteléket a tésztára helyezzük, és egyenletesen eligazítjuk. A tészta három oldalát kb. 1 cm-es részben behajtjuk. Ezután feltekerjük a beiglit, s gyengéden meglapítjuk. Sütőlemezre tesszük, és 1 tojás+1 tojás sárgája jól eldolgozott keverékével lekenjük. Amikor a tojás megszáradt a tésztán, második soron is átkenjük. Hurkapálcával megszurkáljuk. Tetejét megszórhatjuk dekor sütőcukorral. 180 fokos sütőben aranysárgára sütjük.

A szép beigli márványozott, egyenletes formájú, tartós sütemény.

Mi ezt a receptet használtuk, próbáljátok ki Ti is! 🙂

Az eredményről hamarosan érkezik a jelentés 🙂 !!!

A Pocakos napló- Avagy mitől kerekedik a pocak? Adventi diós-mákos bejgli bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Már nem ma volt mikor utoljára jelentkeztünk, de ez azért van, mert csodás és nyugodt napjaink vannak :).

Természetesen azért a hétköznapokat tarkítják vicces és izgalmas történetek, ezekről olvashattok most.

Nos, hol is kezdjem…Tudom is! Örömmel jelentjük megérkezett a hiper-szuper spéci integrált genetikai vizsgálatunk eredménye! Minden rendben!  A lehető legjobb tartományba tartozunk, de azért ehhez tartozik egy kis sztori:

15. héten levette az én kedves orvosom a második adag vért is. Mondta, hogy 1 héten belül kapok egy üzenetet amelyben megnézhetem az eredményt. Persze, egyből előjött az aggódós oldalam és megkérdeztem mi van, ha nem jó az eredmény?  Meg egyáltalán, azt honnan fogom tudni, hogy jó-e? Kérdésemre jött is a válasz, hogy az ő engedélye nélkül nem jön üzenet, hív előtte, ha baj van. Épp babakocsi mustrán voltunk, mikor látom üzenetem érkezett a géndiagnosztikai központból. Nagyon megörültem, hogy minden okés, hiszen itt az üzenet! Erre látom az üzenet előtt, hogy volt egy nem fogadott hívásom…! Mondanom sem kell, a szívem a torkomban dobogott és teljesen egyértelműen azt gondoltam, hogy a babával van valami! Azonnal hívtam vissza a számot, és óriási kő esett le a szívemről, mikor egy női hang szólt bele és azonnal beazonosítottam: más ügyben kerestek. 🙂 Szóval egészségesek vagyunk, mint a makk!

Visszakanyarodva a babakocsi mustrára…hát, igen…nem egyszerű feladat megtalálni a tökéletes babakocsit, szinte lehetetlen. 3-4 helyen jártunk, mindenhol azt hittük megvan a tökéletes járgány.Nagyon sok szempont van, mint pl.: szinte mindegyik kocsihoz van hordozó, hiszen ma nagy divat a kismamák körében, hogy 3in1 kocsit választanak. Én is ilyet szeretnék, de  kizárólag akkor, ha az autóban is tökéletes biztonságot nyújt az a hordozó. Na, és akkor itt jön a csavar a történetben: a kocsik 90%-ban lévő hordozók koránt sem olyan biztonságosak az autóban.( Hogy miért nem? Mert egyszerű műanyag gagyi) Az az elképzelés, hogy viszont mekkora király, amikor a babát abban tologatjuk mert nagyon egyszerű a használata és pici, na meg hát „meeennnyirrree dizájnos” az pedig azért nem működik, mert akit 9 hónapig féltettünk a pocakunkban mindentől, azt tesszük ki annak, hogy pillanatok alatt tönkretesszük a kis gerincét! Hiszen fél éves korig és még utána is nagyon könnyen deformálódik a gerince a rossz helyzetben fektetéstől! (Hozzáteszem, tudunk a deréktámaszról, de úgy érzem azzal csak magunkat nyugtatjuk, hogy sokkal jobb a póz, amit felvesz a kicsi. Na, de aztán találtunk egy nagyon jónak tűnő járgányt, Peg Perego márkájú, 2013 évben az Ő hordozójuk produkálta a legjobb töréstesztet és ezt adják a 3in1 kocsikhoz. De még várat magára a megvásárlás.

Kismamik érdemes megnézni ezt a töréstesztes videót: https://www.youtube.com/watch?v=3OlNWJHTwr0

Nézd csak: így fekszik a hordozóban a pici.

Voltunk a 17. héten babamoziban, a CsodaBentben, csoda jó volt. Nagyon kedves volt a hölgy, aki az ultrahangot csinálta, arról nem beszélve, hogy nagyon kedvező áron volt az első mozizás! 17. hétig 4.500 forintba kerül és itt tuti biztos, hogy izgalmas lesz, amit nézünk. Főleg, ha a pocaklakó olyan egy csibész, mint a mi Picurink aki bemakacsolta magát! Úgy döntött, nem mutatja meg most sem, mi rejlik a lába között. Anyukám és az izgatott kispapa kísért el. Beültek egy kényelmes kis kanapéra és mint akik foci meccsen a gólt, úgy várták, hogy mutasson valamit a törpi. Ami engem illet, én mindent láttam ami fontos! Megmutatta az ujjacskáit, és azt is láttam, ahogy gyakorolja a lélegzést! Szopizza az ujjacskáját  🙂 és még egy csodás mosoly is kaptunk, ami még inkább félelmetes, mint szép :), kis Alien baba. Szerintem érdemes ellátogatni a csodabentbe, van most is éppen egy kuponos akciójuk, ajánlom figyelmetekbe kismamik. : http://csodabent.hu/

A kupont pedig innen nyomtatni is tudjátok:

Még egy élményemről mesélek nektek!

Családom unszolására, és persze azért mert tudom, hogy jót akarnak és én is a legjobbat akarom a picinek és magamnak, úgy döntöttem: kipróbálom a kismama jógát! Nagy izgalmakkal indultam az első foglalkozásra és hát volt is nagy döbbenet mikor mindenféle mantrát vagy mit kellett zengenem a többi kismamával! Mindenki csukott szemmel elmélyülve végezte a gyakorlatot ( mert persze meglestem, ki mint és hogyan csinál, mielőtt bolondot csinálnék magamból 🙂 ). Bár elsőre vicces és fura volt, nagyon jól éreztem magam, azóta járok minden héten egyszer, ajánlom minden kismamának! Én a 16. héten kezdtem. Sok a hasznos információ, amit majd a szülésnél is hasznosíthatunk és hát olyan izmokat is megmozgatunk minden órán amit én még ilyen formában nem mozgattam soha…! Nem részletezném, de erről is belinkelek nektek egy kis információt, én ide járok: http://lelekforma.hu/joga/kismama-joga. Nézzétek meg Ti is!

Ezek voltak a 12-18. hétig a tapasztalataink. Hamarosan érkezünk a 20. hét után! Ha, nem lenne belőlünk ennyi elég olvasd vissza előző bejegyzéseinket is: https://divatkommando.hu/category/pocakos-naplo/

Kellemes Ünnepeket kívánunk: Laura és Törpi

Néhány kép a végére: 

Ki az aki kibírja, hogy ne vegyen még semmit??? Mai szerzemény, amely büszkeséggel tölt el 🙂

14 hetes pocak:

17 hetes pocak:

A Pocakos napló: Mindig csak a „pocak” 12-18. hét bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Nagy izgalmakkal vártuk azt a bizonyos 12. heti ultrahangot, ahol megint láthatjuk a „halacskánkat”! Már a rendelés előtt egy órával kopogtattunk a rendelő ajtaján, ahol mondták, hogy fáradjunk vissza 1 óra múlva. Így is lett. Pontban egy óra múlva újra ott voltunk még izgatottabban :). Hamarosan már az ultrahang alatt feküdtem, kis férjecském pedig, mintha élete legizgalmasabb filmjére készülne, úgy helyezkedett el a képernyő előtt… Azonnal kirajzolódott a „jövőnk”! Volt két kis keze és két kis lába, gyönyörű gerincoszlopa (szóval, ha valaki azt meri majd Rá mondani felnőtt korában, hogy gerinctelen, annak elviszem a 12 hetes uh felvételt 🙂 ), a csodálatos kis agya, amit már egyből úgy döntöttem tőlem örökölt, na de nagyon úgy néz ki, hogy az apjától is örökölt valamit… de erről majd a 16 hetes beszámolómnál visszatérünk, még korai erről bővebben nyilatkozni. Megint elcsodálkoztunk, mennyire nagyszerű már a technika, na meg persze a doktor, akit választottunk! Volt is nagy kérdése hozzánk, amit minden várandós kismama maga dönthet el, mégpedig, hogy milyen genetikai szűrés fajtát válasszunk! Szerintem ezt minden kismama másképp látja, de  mi úgy döntöttünk, mint felelős szülők, a legspécibbet választjuk, amivel nyertem magamnak még két vérvételt, az egyiket levették akkor, a másikat pedig a 16. héten fogják. Apa persze férfiasan távozott a rendelőből, mikor vége lett a mozinak és hagyta, hogy végre valaki az én véremet is szívja. Újból boldogan távoztunk a rendelőből, megint rengeteget nőtt a Minimanónk, 6cm a becses ülőmagassága.(Erre Apukája külön büszke volt, mi 5 cm nagyságot tippeltünk.)

 Nézzétek csak, fogja a fejét a Szentem, biztos ezt gondolja: „Jesszusom, ezek az én szüleim? :)”

Sok fontos dolog történik az első trimeszter lezárultával, leírok nektek néhányat ne csak mindig nevessetek, tanuljatok is picit 🙂. Fontos, ha olyan vitamint választottál, ami trimeszterekre van bontva, akkor válts a másodikra, mivel sok olyan vitamin van, ami most válik fontossá és sok olyan volt, amiből kevesebb is elég már számotokra. Most kell eldöntenetek szeretnétek-e ezt a bizonyos genetikai szűrést, amit sajnos a TB nem támogat, ez nem kötelező. Hidd el az orvos nyomatékosítani fogja mennyire jó is az, ha csináltatsz ilyet…Ha engem (minket) kérdeztek, mi így nyugodtabban alszunk, pedig mi a legkisebb rizikófaktorba tartozunk. Örömmel nyugtázhatod, hogy vége a rettegett időszaknak és azt is, hogy jogosult vagy a „családi adókedvezményre”, kérd az orvosodtól az igazolást, amelyben igazolja, hogy 90. napos terhes elmúltál. Dióhéjban ennyit a hasznos dolgokról.

Jelen pillanatban a 14. hétben járok, erről a  következő bejegyzésemben olvashattok, de ízelítőnek kaptok rólunk egy képet!

Hamarosan újra jelentkezünk!!!

Addig is ha hiányzunk olvassátok vissza az előző bejegyzéseinket!Hogy hol?

Klikk ide: https://divatkommando.hu/pocakos-naplo-elso-izgalmas-9-het/

                   https://divatkommando.hu/pocakos-naplo-avagy-hogy-telnek-egy-bohokas-kismama-napjai/

Fotó: Apa 🙂

A Pocakos napló: Éljen a 12. hét!!!! bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Másnapra kaptunk is időpontot, egész pontosan háromnegyed háromra, mi már (az akkor már) férjemmel negyed háromkor a rendelőben vártuk a sorunkat, szinte azonnal mi következtünk. Férjem is bejött a rendelőbe annak reményében, hogy láthatja leendő porontyát, na de arra nem számított, hogy a felesége felé egy óriási belső ultrahangos „izével” fognak közelíteni…Aggódva tekintettem föl rá, annak tudatában, hogy sem a rendelőt nem viseli jó,l sem pedig a vizsgálatokat, de ő csak hősiesen a monitort figyelte, amikor is szinte azonnal kirajzolódott egy nagy fekete paca, amiben meggyőződésünk volt, hogy egy kis halacska csücsül, aminek még a szíve is dobog. Csodás élmény volt, biztosan sosem felejtjük el.

Boldogan távoztunk és értesítettük a családot, hogy egy saját halacskával a pocakomban érkezünk haza :).

Pár nap elteltével kezdte érezni a család, hogy nem leszek egyszerű kismama (előtte se volt velem könnyű, na de most…) elkezdtem aggódni, hogy  mi van, ha ez lesz a babával meg az, na meg amúgy is. Természetesen én már eldöntöttem hol fogok szülni (semmit sem mérlegelve), de szerencsére van nekem egy Anyukám és egy Anyósom, akik teljes egyetértésben próbálták a makacs kis természetem ellenére érvekkel alátámasztani miért is lenne jó a közeli kórházban szülni. Anyukám el is intézte, hogy megnézhessem a kórház szülészetét és beszélhessek az ismerős szülésznővel.Szuper izgi volt, bekukucskáltam az újszülöttekhez, csak ámultam mennyire picikék :), deeee ami aztán következett, megnézhettem a szülőszobákat, Anyósom szerint fal fehér lettem, de úgy is éreztem magam, mint akiben egy csepp vér se maradt. Akkor már azonnal mérlegeltem, hogy nem is olyan picikék azok a babák, mivel ki kell, hogy bújjanak valahonnan….Amint ezt mérlegeltem, kértem Gabit ( a szülésznőt) mutassa meg legyen oly kedves a császáros műtőt, megnéztem…cseppet sem lettem jobban :). Na de aztán kifele menet belestem megint a picikhez és újból elfelejtettem, hogy bizony egy gyereket meg is kell szülni, csak a „jaj,de cukik ezek a babák” emlék maradt meg bennem.

Hazamentünk és annak tudatában, melyik orvost ajánlotta Gabika, neki láttam kutakodni a doki után, mert persze nekem azonnal, de minimum másnap látnom kell ezt az orvost. Kapóra is jött, hogy másnap Ő volt az ügyeletes ultrahangos… Reggel 9 órakor én bizony már a soromat vártam a többi kismama mellett, hogy csekkoljam kivel van valójában dolgunk. Egész hamar sorra kerültem, bementem kezet ráztam a dokival és elhadartam ki vagyok és mit akarok. Ultrahangot a halacskámról, de most rögtön (na jóóó, ezt csak gondoltam 🙂 ), de megkaptam amit akartam, a kis halunk mar nem is kis hal hanem valami egész más :). Most is pozitívan távoztam és büszkén nyomtam az Apuka kezébe az újabb képet a porontyról.

Tehát így telt az első 9 hét. Holnap nagy nap lesz, 12 hetes szűrés, jövök az információkkal és az azt megelőző hetek történéseivel, addig is, ha nem olvastátok volna az első bejegyzésem akkor klikk ide: https://divatkommando.hu/category/pocakos-naplo/

A Pocakos napló: első izgalmas 9 hét…. bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Bizony, bizony ez is elérkezett, hogy pocakos naplót vezessek…

Gondoltam megosztom veletek az olykor nehézkes, vicces, de leginkább örömteli napjaim, heteim ami a babavárással jár.

Amit rólam tudni kell: kissé bohókás természetem van, ezáltal sokszor keveredek vicces szituációkba és hát ezen az sem változtatott, hogy várom első babámat…

De kezdjük csak az elején:

Megszületett az elhatározás bennem és az akkor még jövőbeni férjemben, mi bizony készen állunk arra, hogy szülők legyünk, ahogy ezt kimondtuk, talán csak egy kaján vigyorral jeleztük egymás felé, „hogy ezt ugye azért mégsem gondoltuk komolyan… vagy mégis?” Természetesen azonnal neki láttunk gyakorolni, mint leendő felelős szülők a gyerekgyártást… 🙂 Bizonyára minden felelősségteljes  nő tudja, hogy hormon tartalmú fogamzásgátlás után a szervezetnek regenerálódnia kell, ha ezt mégsem tudtad ezt most jól jegyezd meg! Mi bizony kivártuk a sorunkat, újra meg hánytuk-vetettük a kérdést és megint arra jutottuk, hogy mire várjunk, egyszer élünk, de akkor nagyon, iráááááány az ágy….Azt azért tudni kell, hogy párom elképesztő módon fiú párti, tehát komoly kutatást végeztem milyen pózban lehet fiút csinálni, egy idő után arra jutottam Nekem bizony egy fárasztó nap után az a legjobb,  ha alul vagyok, így hát ez lett a fiú gyártó póz, párom boldogan nyugtázta, hogy ez bizony egy „tökös” gyerek lesz :). Lépjünk is tovább…

Első hónapban a próbálkozásunk nem járt sikerrel, de ami aztán az után következett….

Egy csodás szombat reggel (feltételezem zuhogott az eső, mint szinte minden hétvégén, de számomra ez a reggel szebb nem is lehetett volna), álmosan kászálódtam ki az ágyból, elővettem a már közel két hete megvásárolt tesztemet, pisiltem ahogy a nagy könyvben megvan írva, nem is keveset, egy műanyag pohárba amit utána el is helyeztem a fürdőszoba szekrényen, mellette kezdtem bontani a tesztet, amit peeeeersze úgy sikerült kibontani, hogy a pisis poharat pont lelöktem a polcról…úsztam a pisiben, de reménykedve néztem, hogy egy csepp maradt-e a pohár alján amit felszippanthat a teszt…Maradt…Nem telt bele pár perc és az összes álom kiment a szememből…pozitív??? Pozitív!!!! A vizelet tengert átugorva rohantam páromhoz, hogy közöljem:  apa lesz!

Egész pontosan leírva úgy tudta meg, hogy megragadtam a pizsamáját és rángatva remegő hangon közöltem, hogy: B*szki pozitív!!!:) Erre ő, magát nem meghazudtolva felnézett rám, majd visszahajtotta a fejét a párnára  (gondoltam várok mielőtt lekiabálom a fejét, hogy őt nem is éééérdekli?) aztán újra felnézett és közölte: Mutasd 🙂

Rettentően büszke volt magára, hogy mennyire hatékony volt…. 🙂

El is döntöttük, hogy a szeretteinknek beszámolunk a nagy hírről….

Édesanyám a maga pozitív de óvatos örömével örült a hírnek, Anyósom már kevésbé óvatosan örült, mondhatni boldog volt a hír hallatán és jól megölelgetett és megkérdezte, hogy mikor akarjuk elmondani a leendő nagypapának…Ajjaj méééég neee inkább, válaszoltam.Kérdezte Anyósom, hogy miért is ne, a fia 9 éves szülinapja óta nagypapa akar lenni…. Izgultam, mert mindig fejét csóválva mondta nekünk, hogy: „Jaaaaj gyerekek, de gyerekek vagytok még”, na ezek után, hogy adod be neki, hogy a gyerekétől vár egy gyerek gyereket??? Simááán…

Másnap a kezébe nyomtuk a képen is látható kis cipőt és a tesztet…kérdezte meglepődve, hogy ez meg mi? Mondom cipő….Jó de minek ilyen pici? Hát az unokádnak! Válaszoltam neki félénk hangon, erre ő felkapott és jóóól megölelgetett, azt hiszem Ő volt, aki a legjobban örült a hírnek… 🙂

Ez volt a „rövid történet” a pozitív tesztről és rólunk! Folytatásban a nem kevésbé izgalmas és mókás heteimről olvashattok

Sok puszi: Laura és a Pocaklakó

A Pocakos napló, avagy hogy telnek egy bohókás kismama napjai bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.