Sziasztok Kedveskéim!
Jelentem megszületett immáron 6 és fél hónapja a mi kis Kincsünk!
Csupa móka és kacagás az élet azóta! Csak én sírtam néha néha az első pár hónapban…Hogy miért? Hát azért mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy én azt elképzeltem. Megszületik a baba és az az óóóriási görögdinnye, amiben lakott az pont úgy fog eltűnni, mint egy meleg nyári napon a hűsítő finomság. „Ahha, persze, hogyisne…” Vannak szerencsések akik alig-alig híznak a várandósságuk alatt, valószínű én is ilyen lettem volna, ha nem fogyasztok el napi szinten egy csokigyárat. Őszintén szólva azt hittem, ha ennyi csokit eszek majd csokis lesz az anyatejem is. Na és azt nagyon csípte volna a drágám. :)(természetesen csak viccelek)
Tehát, ha Te is megettél egy csokigyárat, vagy csak szimplán rajtad az édes 9 hónap súlyos terhe, olvasd el az én történetem.
Sajnos csak 4 hónapos koráig volt elegendő anyatejem a Kicsi számára, de már előtte is rettentően bántott a tükörképem látványa. Akkor a környezetem megerősített abban, hogy a fogyókúrának és a kemény sportnak még nem jött el az ideje. DE! Amint a lányom cicisztrájkossá lépett elő, tudtam, hogy most vagy soha…
Először is amivel kezdtem az a temérdek mennyiségű cukor, amit nap mint nap elfogyasztottam tiltó listára tettem. Borzalom volt az első két hét, konkrétan elvonási tüneteim voltak. Ölni tudtam volna egy kis csokiért…Szerencsére nem követelt emberi áldozatokat az első két hét. Rájöttem, hogy lehet enni finomat úgy is, hogy nincs tele cukorral.
Aztán amit még elfelejtettem az a fehér kenyér.(még mindig tudom ám milyen finom a frissen sült ropogós kenyér), na de valamit valamiért. Tudtam azt is, hogy fogyózni lehet, eredményt is érhetek el, na de nem mindegy milyen eredményt. Ekkor kértem unokanővérem, Hosszu Dóra segítségét, aki Bécsben segíti azokat az embereket, akik változtatni akarnak az alakjukon és életvitelükön. Dóri felvértezett sok-sok jó tanáccsal, biztosított arról, hogy maximálisan a segítségemre lesz. Dóriról tudni kell, hogy rettentő kitartó. Míg a temperamentumos természet mind a kettőnkre jellemző a kitartást sajnos csak ő örökölte, én nem.
DE! Most megfogadtam, kitartok!Ekkor döntöttem el, hogy személyi edzővel fogok edzeni. Úgy gondolom sokan divatból, azért járnak edzőhöz, hogy elmondhassák, edzőjük van. Én nem ezért kerestem meg Andit. Egyszerűen tudtam, hogy egyedül nem fog menni. Nem tudom kezelni a gépeket, zavarban leszek, bénázok és még sok ehhez hasonló dolog volt a fejemben. Ekkor jutott eszembe, hogy egy régi kedves ismerősöm, Rékasi Andi személyi edző lett.Gyorsan fel is kerestem és bele is vágtunk a dolgokba. Előre elmondtam neki, hogy baromi béna vagyok és nem bírom a terhelést. Persze ő erre rá is cáfolt. Nem az első alkalommal, hanem a második találkozásunkkor. Kő keményen meghajtott. Súlyok, gépek, gyakorlatok sokaságával tette színessé, és zsírgyilkossá az edzést. DE! Tudjátok mit? Jól esett, csillogó szemmel és teli energiával távoztam. Megbeszéltük, hogy heti 2-3 alakalom súlyzós edzést csinálunk együtt és én pedig még 2-3 alkalommal megyek kardió edzésre.Így is lett. Eredménye szemmel látható.
Tudom, hogy nem könnyű kisbaba mellett ennyi időt kisajtolni csak magunkra, nem lehet mindenki olyan szerencsés mint én, hogy mama mindig boldogan vállalja Lilit. Viszont, ha már heti 2-3 alkalommal tornázol picit az is tuti eredményt hoz.
Tehát! Szánd el magad, és fogj hozzá! Mindig van kifogás, de azzal nem fog a lógós has, feszes kockákká formálódni.
Megmutatom Nektek képekben a változásokat:
