– hogy egyetlen egy emlékem van körülbelül kétéves koromból: amikor siklunk egy szánkón a kőszegi dombon, a Királyvölgyben
– hogy soha nem haragudtam, amiért elhagytad az anyámat
– hogy mindig tudtam, hogy a második feleséged az igazi, de sírtam, amikor megtudtam, hogy feleségül vetted
– hogy büszke voltam, hogy tőle is születtek gyerekeid
– hogy veled akartam élni gyerekként
– hogy általánosban azt kamuztam mindenkinek, az én apukám válogatott focista és nem érdekelt, hogy a Megye III-ban játszottál Kőszeg öregfiúk csapatában
– hogy soha senkitől nem kaptam olyan ajándékot még, mint tőled tizenkét évesen, amikor megvetted azt a bizonyos Puma cipőt, egy mukk nélkül, azonnal, miközben többe került, mint a havi fizetésed – csak azért, mert én arra vágytam
– hogy nyolc évig hordtam azt a cipőt, pedig az anyám nem örült neki
– hogy már lerohadt a lábamról az a cipő, amikor kidobtuk
– hogy a mai napig Kőszeg az otthonom, pedig nem jártam arra már nyolc éve
– hogy gyűlölök virágot vinni a sírodra
– hogy mindig tudtam, hogy büszke voltál rám, akkor is, amikor nem azt mutattad
– hogy nem azért nem engedem senkinek, hogy Petrácskának hívjon, mert rigolyás hülye vagyok, hanem mert te hívtál Kis Petrácskának meg KisPetrának
– hogy büszke vagyok a vezetéknevemre
– hogy ne tedd magad tönkre
– hogy nem fair meghalni ötvenkettő évesen
– hogy nem fair, hogy nem sörözöl Férjjel nyaranta, mert nem ismerhetted meg
– hogy mégis te voltál az, aki megtanított a győzelemre
– hogy nem látok a sírástól, miközben ezeket a sorokat írom és már fogalmam sincs, hol tartok.
Ma, 16 éve, május 28-án.
– hogy soha nem fogom kimondani, hogy meghaltál.
“Ha valaha az életben szomorú vagy, vagy csalódott, csak formázz egy V betűt az ujjaiddal és mondd azt: Viktória = Győzelem.”
–
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/05/28/soha-nem-mondtam-el-neked/
