Jöjjön Petőfi Sándor: A borozó verse.
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
Hallgasd meg a verset Papp Zoltán, szinész előadáásban.
Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.
Mi a véleményed A borozó írásról?
Írd meg kommentbe!
The post Petőfi Sándor: A borozó appeared first on Meglepetesvers.hu.
