Mindenszentek és halottak napja talán mindannyiunkat lassításra kényszerít. Halottaink és a saját életünk törékenysége és végessége is élni tanítana? Szokták mondani, hogy csak nehogy megbánd a halálos ágyadon! De, pontosan mit is? Mit mondanak azok, akik tudják, hogy csak napjaik, heteik vannak hátra? Mit bántak meg és mit tennének másként, ha újrakezdhetnék? Rohanunk, ügyeket intézünk, dolgozunk, gyerekeket nevelünk. Gyorsan eszünk és gyorsan pihenünk. Mintha egy futószalagon élnénk. Aztán történik valami, amitől minden megváltozik. Egy drámai esemény, egy komoly betegség, amikor is feltesszük magunknak a kérdéseket: Ki vagyok én? Merre tartok? Megtaláltam- e a boldogságot vagy mások elvárásai irányítanak? Tudok -e, tudtam-e jól szeretni? Töltöttem – e elég időt a szeretteimmel? Mert az idő a legértékesebb kincs, amit adni tud egy ember a másiknak. Ezt pedig különösen azok tudják, akik elfelé haladnak ebből a világból, és számot vetnek az életükkel.
Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, majd könyvet írt arról, mit bánnak meg a haldoklók leginkább életük végén. A leggyakoribb ez az öt gondolat volt:
Bárcsak lett volna bátorságom nem mások elvárásainak megfelelni!
Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Bárcsak kimutattam volna az érzéseimet!
Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat!
Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek!
Muszbek Katalin a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója. 25 éve foglalkozik távozó rákbetegekkel. Mint mondja, azok a gondolatok, melyeket az ausztrál nővér lejegyzett, számára is ismerősen csengenek. A kapcsolatok, érzelmek fontossága azokban is felértékelődik, akikkel valami drámai esemény történt, de túlélték azt.
A teljes adást visszanézheti az RTL Moston!
A teljes tartalomért Klikk ide…
