János és István ugyanabban a faluban laknak, alig néhány méterre egymástól. Mégis egy teljesen más világban, sőt egy másik időzónában élnek. Közöttük húzódik ugyanis a világ egyik legszigorúbban őrzött, schengeni határa. János uniós állampolgár, mivel a háza a szlovák oldalra, István ukrán állampolgár, mivel az otthona a volt szovjet területre esik. Ez a földkerekség egyik utolsó olyan települése, amelyet most is drótkerítés választ ketté a falu közepén. Egy messziről jött ember nem is gondolná, hogy Észak-Koreán kívül máshol is van ilyen hely, pláne itt Európában.
A Szlovákiához tartózó terület a történelmi Magyarország része volt. Itt mindenki magyar, a szomszéd faluban született például Dobó István, az egri hős. A régiót Trianon után 1920-ban csatolták Csehszlovákiához. Az első bécsi döntéssel 1938-ban került újra hozzánk, majd 1945-ben újra Csehszlovákiához. Ők adták át a megye nagy részét a Szovjetuniónak, Sztálin pedig pont itt húzta meg az országhatárt. Az egyik éjszaka váratlanul jelentek meg a faluban az orosz katonák, sorfalat álltak és felépítették a kerítést. Akkor 800 ember élt Nagyszelmencen, 500 fő került a nyugati oldalra, 300 pedig a keletire. Állítólag akkor néhány helyi befolyásos ember is közrejátszott abban, hogy ne maradjon egybe a falu.
Legelőször a falu temetőjének a kellős közepén volt az államhatár. A sírok egyik része a Szovjetunióhoz, a másik része Csehszlovákiához tartozott. Itt az egyik oldalt vannak a református sírok, a másik oldalon a katolikus sírok, ám akkora volt a felháborodás, hogy később áthelyezték a határt 3 házzal arrébb. Mindenhol őrtornyok, szögesdrót, és határsánc a falu központjában.
Nagyszelmencre egyébként rengeteg turista látogat, ugyan látnivaló nincs itt, de ez a határ messzeföldön híressé tette a falut. Az 1980-as évek végéig még átbeszélni sem volt szabad, a népi leleményesség azonban ezen is segített. A határ két oldalán például kapálás közben énekelve tudatták egymással az emberek a friss híreket. Ezt persze nem értették az orosz, fehérorosz, ukrán vagy szlovák határőrök, így nem volt belőle balhé.
A törvényhozók szerint Nagyszelmenc egy szégyenfolt Európa térképén. A diplomáciai nyomásnak és a rengeteg TV riportnak annyi eredménye lett, hogy 2005-ben megnyitották a mostani gyalogos határátkelőt, így már nem kell 80 km-t kerülni a másik határátkelőhöz, húszméternyi út megtételéhez. Az ukrán oldalon sokkal alacsonyabb az életszínvonal, mint odaát. Néhány méter választja csak el az embert Szlovákiától, de a két ország között a körülményekben és a fizetésekben is elképesztő a különbség.
A helyiek abban reménykednek, hogy egyszer talán újra egy lesz a falu, és sem vízum, sem drótkerítés nem akadályozza meg őket abban, hogy úgy éljék az életüket, mint annak idején több száz éven keresztül.
A Fókusz Plusz teljes adását megnézhetik az RTL Moston!
A teljes tartalomért Klikk ide…
