Nagy Sándor nevelője

Nagy Sándor (III. Alexandrosz) legismertebb és legnagyobb hatású nevelője Arisztotelész, a híres görög filozófus volt, de élete során más tanítók is egyengették útját.

Életkorától függően három meghatározó nevelője volt:

1. Leónidasz – A szigorú kezdetek (7–13 éves kora körül)

Sándor első nevelője édesanyja, Olümpiasz rokona, az épeiroszi Leónidasz volt. Ő rendkívül spártai, szigorú nevelésben részesítette a fiatal herceget.

• Módszerei: A fizikai állóképességre és a fegyelemre helyezte a hangsúlyt. Megtanította a nélkülözés tűrésére, az egyszerű étkezésre és a menetelésre.​

• Ellenőrzése: Gyakran átkutatta Sándor ágyneműjét és ládáit, hogy ellenőrizze, édesanyja nem rejtett-e el neki édességet vagy kényelmes holmit. Bár Sándor később elhidegült tőle, a tőle kapott fizikai edzettség alapozta meg legendás hadvezéri teherbírását.

2. Lüszimakhosz – A kultúra szeretete

Egy másik korai tanítója az akarnaniai Lüszimakhosz volt, aki II. Philipposz (Sándor apja) udvarában élt.

• Szerepe: Ő szerettette meg Sándorral az irodalmat és a homéroszi eposzokat. Ő volt az, aki Sándort az „új Akhilleusznak” nevezte, ami mély nyomot hagyott a trónörökös önképében és hősi ambícióiban.

3. Arisztotelész – A szellemi mentor (13–16 éves kora között)

A legfontosabb időszak akkor kezdődött, amikor Sándor betöltötte a 13. életévét. Apja, II. Philipposz ekkor hívta meg a kor legnagyobb elméjét, Arisztotelészt a makedón udvarba.

• Helyszín: A nevelés nem a nyüzsgő fővárosban, Pellában, hanem a csendes Miezában, a Nimfák ligetében zajlott, távol az udvari intrikáktól.

• Tananyag: Arisztotelész univerzális tudást adott át: politikát, etikát, logikát, retorikát, biológiát és orvoslást is tanított. Külön művet is írt Sándor számára a királyi uralkodásról.

• Hatása: Sándor rajongott mesteréért; híres mondása szerint: „Apámnak köszönhetem, hogy élek, de Arisztotelésznek, hogy jól élek”. A filozófus tanításai révén vált Sándor nemcsak hódítóvá, hanem a görög kultúra terjesztőjévé is, bár később politikai nézeteik (különösen a perzsákhoz való hozzáállás kérdésében) eltávolodtak egymástól.​

Sándor nevelése 16 éves korában ért véget, amikor apja távollétében át kellett vennie a birodalom kormányzását régensként.​