A regény helye és jelentősége
Az Édes Anna Kosztolányi Dezső egyik legismertebb, 1926-ban megjelent regénye, amely a két világháború közötti magyar próza kiemelkedő műve. A mű középpontjában egy fiatal cselédlány tragikus sorsa és egy egész társadalmi rendszer erkölcsi válsága áll.
A cselekmény 1919 júliusától 1921 őszéig játszódik, a Tanácsköztársaság bukása és a bethleni konszolidáció kezdete közötti időszak budapesti középosztályi világát mutatva be. A háttérben a történelem zajlik, de a hangsúly azon van, hogyan gyúrja maga alá az egyént a polgári rend látható és láthatatlan erőszaka.
Cselekmény röviden, spoilerrel
A Balaton-felvidéki, szegény sorból származó Édes Anna Ficsor házmester közvetítésével kerül a budapesti Vizy házaspárhoz cselédnek. Vizy Kornél minisztériumi tisztviselő, felesége, Vizyné pedig ideges, cselédnyúzó, ám teljesen Annára szoruló, birtokló úrnő.
Anna „tökéletes” cseléd: szótlanul, hibátlanul dolgozik, alázatos, mindent elvisel, és ezzel fokozatosan teljesen kiszolgáltatottá válik a házaspárnak. Rövid, titkos viszonyba bonyolódik Patikárius Jancsival, a könnyelmű, szórakozó fiatal úrral, aki végül gyáván elfordul tőle és cserben hagyja.
Amikor minden menekülési lehetősége sorra kudarcot vall, Anna egy éjszaka lemészárolja Vizyt és feleségét, majd még aznap reggel rezignáltan beismeri tettét és feladja magát. A bíróság példásan megbünteti, a társadalom pedig megnyugszik: a rendszer érintetlen marad, a „bűn” egyetlen kisemmizett lány vállán csapódik le.
Történelmi és társadalmi háttér
A regény 1919. július 31-én, a Tanácsköztársaság bukásának napján indul, amelyet Vizy „történelmi eseményként” ünnepel, mert személyes karrierjét erősíti. A lakóközösség reakciói jól tükrözik a középosztály félelmeit, kispolgári előítéleteit és opportunizmusát.
Kosztolányi a bethleni konszolidáció első éveinek látszat-békéjét és morális válságát mutatja be: kint normalizálódás, bent fojtott szorongás, hazugság és elfojtás. A cselédsors, a kiszolgáltatottság és a társadalmi mobilitás illúziója egyszerre jelenik meg Anna figuráján keresztül.
A főbb szereplők világa
-
Édes Anna: vidéki, iskolázatlan, érzékeny, szótlan lány, aki rendkívüli munkabírással és önfegyelemmel dolgozik, miközben saját akaratát lassan teljesen feladja. Tette nem hideg számítás, hanem hosszú, némaságban érlelt, irracionális lázadás a teljes kiszolgáltatottság ellen.
-
Vizyné (Angéla): cselédgyötrő, kontrollmániás úrnő, aki egyszerre függ Annától és zsarnokoskodik felette, a szeretet bármely valódi formájára képtelen. Kapcsolatuk beteg, kétoldalú függés: egyszerre birtoklás és rettegés az elvesztéstől.
-
Vizy Kornél: karrierista, becsvágyó, középszintű hivatalnok, aki pontosan érzékeli a politikai széljárást, és mindent ahhoz igazít. Morális felelősségét végig elfedi a „rend” és „törvény” hangoztatásával.
-
Patikárius Jancsi: bohém, infantilis nőcsábász, aki csak addig érdeklődik Anna iránt, amíg az titkos kaland, s amint tétje lenne a kapcsolatnak, azonnal visszavonul.
A mellékszereplők – Ficsor, a házmester, Druma, Moviszter doktor, a ház lakói – mind a társadalmi közeg különböző arcait jelenítik meg, a cinikus haszonlesőtől az értelmiségi kívülállóig.
Miért gyilkol Édes Anna?
A regény egyik alapkérdése: mi vezet egy látszólag passzív, alázatos, „jó” cselédet kettős gyilkosságig. Kosztolányi nem ad egyetlen, egyszerű magyarázatot, hanem pszichológiai, társadalmi és morális okok bonyolult hálóját rajzolja meg.
-
Folyamatos megalázás és túlterhelés: Anna sosem kap elismerést, mindig csak újabb és újabb feladatokat, kritika nélkül már nem is létezhet.
-
Szerelmi csalódás: Jancsi viszonyukat puszta játéknak tekinti, ezzel végképp összetöri Anna bizalmát a szerelem és a kitörés lehetőségében.
-
Beszédképtelenség: Anna nem tudja megfogalmazni, mi bántja; Kosztolányi nyelvszemlélete szerint a szűk nyelvi készlet egyben a tudat szűkösségét is jelzi, így a kimondhatatlan végül tettben tör elő.
A gyilkosság pillanata ezért nem racionális döntés, hanem a régóta felgyülemlett indulatok és elfojtások hirtelen, kontrollálhatatlan kitörése.
Regényszerkezet, cím és elbeszélés
A regény nagyjából két év történetét követi végig lineárisan, keretes szerkezettel: a kezdet és a vég közösségi beszélgetések, pletykák, vélemények formájában bontakozik ki. A közösség beszéde „szétszórja” a lényeget: a tragédia magyarázatát végül eltakarja a szóáradat és az előítélet.
A cím („Édes Anna”) első hallásra szerelmi történetet sejtet, miközben valójában a kiszolgáltatott, „édes”, ártalmasan szelíd cselédlány tragédiájáról szól. Az „édes” jelző ironikus: egyszerre utal a szerethetőségre, a gyermeki ártatlanságra és arra, mennyire „ízlés szerint” formálható, kihasználható a lány a környezete számára.
Az elbeszélő mindentudó, de visszafogottan kommentál: hagyja, hogy a szereplők beszéde, gesztusai, a hétköznapok apró részletei rajzolják ki a morális ítéletet. Ez a finom irónia és lélektani megfigyelés teszi a regényt ma is modern, érvényes olvasmánnyá.
Miért aktuális ma is?
Az Édes Anna máig érvényes kérdéseket vet fel a hatalom és kiszolgáltatottság, a munka és megbecsülés, a társadalmi hierarchia és az egyéni felelősség viszonyáról. Különösen erős az a motívum, hogy a rendszer a „kisember” bűnössé nyilvánításával takarja el saját, jóval nagyobb felelősségét.
Ugyanakkor a regény intim szinten is hat: egy magányos, szeretetre vágyó, beszélni alig tudó lány tragédiája, aki rossz helyen, rossz emberektől vár figyelmet és elfogadást. Épp ez a keverék – társadalmi látlelet és mély lélektani rajz – tartja a művet folyamatosan az érdeklődés középpontjában, az érettségi tételektől a mai olvasói elemzésekig.
További olvasnivalók
Ez a cikk Kosztolányi Dezső – Édes Anna: a „tökéletes cseléd” lázadása a polgári világ ellen először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.
