Nincs egyszerű élete egy vidéki könyvesbolti eladónak sem. Ismerősöm ragad tollat, illetve billentyűzetet időről időre, hogy lejegyezze magának bájos történeteit, főszerepben a vevővel.
A vevő pedig mint tudjuk, az a faj, akinek mindig igaza van és aki néha nagyon magyar, olykor humoros és időnként meghökkentő tud lenni.
A vásárló és az okostelefon
A történet szereplői: egy középkorú, jól szituált hölgy, a szenvedő alany pedig én voltam. A hölgy kezében egy okostelefon, jó nagy, le sem veszi róla a szemét még akkor sem, miközben hozzám beszél. De ez nem baj, megszokott hétköznapi minimál. A hölgy végig chatel.
Hölgy: Van olyan könyvük, hogy valami Geronimo Stilton?
Én: Sajnos nincs.
Hölgy(fel sem néz, minek): Van olyan könyvük, hogy Ropi naplója 1, 3, 8?
Én: Igen van, máris mutatom.
Hölgy: Nem, neeem neeeem. Most írja, hogy az megvan… valamelyik másik része kell, amelyik nem az 1, 3, 8.
Én: Igen van, máris mutatom… (még tart a türelem)
Hölgy(fel sem néz, buzizza a telóját): És van olyan könyvük, hogy Pill?
Én: Ilyen című könyvünk sajnos nincs.
Hölgy (végre felnéz, mélyen a szemembe): Nincs? Az nem létezik! Most írták ide nekem, hogy az kell!
Én: Legyen kedves megmutatni!
Megmutatta… nem kellett volna.
Én: Igen, látom. Nos, a “pill” azt jelenti, hogy egy kis türelmet kérek, mindjárt folytatják a kívánságlistát.
A vásárló és a kuponfüzet
A történet a tegnapi napsütéses délután történt, a szenvedő alanya, mint könyvesbolti eladó, szerencsére nem én voltam.
Egy bizonyos női magazin mellékleteként kuponfüzethez lehet jutni, sok-sok üzletbe 20%-os kedvezményre jogosító kuponnal. Üzletenként egy kupon, egy kupon 20% kedvezmény, ami egyértelmű, de amúgy fel is van tüntetve külön-külön mindegyiken.
Mi is részt veszünk a kuponhétvégében.
Nos, egy nem kedves hölgy a gondosan összeválogatott könyveknél 5 kupont kívánt beváltani. Nem könyvenként egy kupont (amit meg is értenék valahogy.. talán) hanem sok könyvre 5 kupont. Magyarul jól kimatekolta, hogy: ha 1 kupon 20%, akkor 5 kupon 100% kedvezménnyel jár.
Amikor el lett magyarázva neki, hogy ez így sajnos nem fog működni, nagyon kikelt magából és barátságtalan hangnemben tudatosította a rosszindulatú eladókkal, hogy mennyi időt elvettünk az életéből, hiszen nem volt egyszerű és olcsó (!) ennyi kupont összevadásznia és mekkora átverés ez az egész.
Ezek után már csak egy kérdés merült fel bennem: ha történetesen lenne törzsvásárlói kártyája azon mondjuk 10% kedvezménnyel és egyúttal azt is érvényesíteni szerette volna, akkor még mi fizetnénk neki cserébe a vásárlásért? De tényleg???
Hát igen, az élet nem egy habostorta.
A vásárló és a földgömb
Az alábbi poszt megtörtént esemény alapján készült, hűen tükrözi a mindennapok valóságát. Időpont: egy napsütéses szombat délelőtt.
Egyik főszereplője egy túlzott magabiztossággal rendelkező, nem kedves hölgy. A szenvedő alany én voltam. Végig emelt hangon beszélt, vagyis a pulton keresztül üvöltött az arcomba.
Ő: – Világítós politikai földgömböt keresek.
Én: – Parancsoljon, ezt tudom mutatni Önnek, ennyibe és ennyibe kerül.
Ő: – Na, de hát ez domborzati!
Én: – Ez duó földgömb. Alapban domborzati, bekapcsolva pedig politikai, mutatja az országhatárokat.
Nő: – Hát, ez aztán marha jó! Ezt nem így mondták nekem a szombathelyi boltjukban!
Én: – Szombathelyen nincs boltunk.
Nő: – De van!
Én: – Akkor jó.
Köszönöm a tapsot, a virágokat az öltözőmbe kérem.
Amikor az eladó mumussá válik
Ez nem annyira vidám, viszont egy érdekes történet.
Anyuka és gyerek (5-6 éves forma kisfiú) slattyog befelé a boltba, mama egykedvű, talán a légkondi miatti praktikus ok miatt tértek be a boltba. De ez mindegy is.
Kisgyerek durcás, látszik, semmi kedve itt lenni. Talán a beígért játszótér, strand jobb időtöltés lenne neki, mint egy könyvesbolt. Érthető.
Mama unottan nézeget, gyerek cselleng fel-alá és egyre jobban hergeli magát. Kezdetben halkan majd határozottabban közli saját nyelvén (mama szoknyájának húzogatása, vergődés a padlón majd a tipikus könnyek nélküli keserves sírás, szemrehányó pillantások kíséretében) az anyukájával, hogy menjenek már, nem tetszik neki itt semmi és senki. Ez is érthető.
Anyuka reakciói:
– Kisfiam, mekkora teknős van ott a sarokban, nézd meg közelebbről!
– Kisfiam, kéred ezt a kiflit ? (gondolván amíg eszik csendben marad…)
– Kisfiam, keress magadnak valamit és CSENDBEN nézegesd meg.
-Kisfiam, ne fetreng a földön, mert piszkos lesz a ruhád.
-Kisfiam, kelj fel és ne kiabálj, mert zavarod a néniket és a bácsikat. (Ez így is volt, néhányan kimentek miattuk az üzletből a cirka 1 órás közjátékuk miatt.)
És ami kiverte a biztosítékot:
-Kisfiam ha nem fejezed be azonnal, a néni (mármint én) nagyon mérges lesz rád!
Na itt lett elegem. Odamentem hozzájuk, és kedvesen (tényleg! ) megkértem a hölgyet, hogy: – Ha meg lehetne oldani, legyen szíves ne velem ijesztgesse a gyerekét!
Erre kimentek a boltból…
Szóval így váltam mumussá. Régebben a gonosz szomszéd, a zsákos ember, az ágy alól előbukkanó szellem volt a divatos “fegyelmezési eszköz”.
Lemaradtam valamiről?
A bejegyzésre érvényes:
A blogon megjelenő írásokra a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik, jelen bejegyzést engedély nélkül kimásolni és máshol közzétenni az írásos engedélyem nélkül tilos!
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/07/12/konyvesbolti-aranykopesek-a-legjavabol/
