Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Köszönjük, hogy elolvastad a Huszt verset!
Mi a véleményed Kölcsey Ferenc költeményéről?
Írd meg kommentbe!
The post Kölcsey Ferenc: Huszt appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: Kölcsey Ferenc: Huszt
Még több vers meglepetesvers.hu
