Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse.
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
The post Kölcsey Ferenc: Elfojtódás appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: Kölcsey Ferenc: Elfojtódás
Még több vers meglepetesvers.hu
