Jöjjön Juhász Gyula: Profán litánia verse.
Tűnt Anna, aranyház,
Te drága csoda,
Elefántcsontmívű
Boldog palota.
Tűnt Anna, te tünde,
Te édeni kert,
Ahonnan örökre
Sors kardja kivert.
Tűnt Anna, mennyország,
Thulén túli táj,
Kire messze, mélyben
Gondolni be fáj!
Mindent, ami kincses,
Úgy hordok eléd,
Úrnője elé mint
Rabszolga cseléd.
S te fönn, szoborárván
Trónolsz, te örök,
Mint dór templomok ormán
Merev, isteni nők!
Még több szerelmes verset ITT találsz
The post Juhász Gyula: Profán litánia appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: Juhász Gyula: Profán litánia
Még több vers meglepetesvers.hu
