József Attila: Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem –
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
The post József Attila: Tószunnyadó appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: József Attila: Tószunnyadó
Még több vers meglepetesvers.hu
