Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse.
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem – meghalok.
Köszönjük, hogy elolvastad a Ha nem szorítsz… verset.
Mi a véleményed József Attila írásásól?
Írd meg kommentbe!
The post József Attila – Ha nem szorítsz… appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: József Attila – Ha nem szorítsz…
Még több vers meglepetesvers.hu
