Június 4-én ünnepli negyvenedik születésnapját a színésznő, akit nem tudok hová tenni. Valamelyik korábbi írásban fogalmaztam már úgy vele kapcsolatban, hogy a “végletek asszonya” és azt hiszem, ennél jobbat nem tudok kitalálni még most sem.
Aki nem akart sosem szép lenni, de kikiáltották a legszebbnek. Aki színésznő akart lenni és megannyiszor bizonyította: ő a legjobb. Aki gyereket akart, lett neki hat. Aki férjet akart, becserkészte hát azt a pasit, akiről a földkerekség legtöbb nője álmodozott leányágyán, kispárnába fúrt fejjel, sóhajtozva.
A negyvenedik születésnapja alkalmából én olyan mondatokat hoztam, amelyeket Angelina Jolie mondott. A furcsa az, hogy a gondolatait sem tudom hová tenni, pont annyira megfoghatatlanok, mint ő maga. Az elsőt például abszolút elutasítom, szerintem se füle, se farka.
* Ha többet gondolok a halálra, mint a többi ember, ez valószínűleg azért van, mert jobban szeretem az életet, mint ők.
* Éjszakánként azon gondolkodom, hogy milyen csodálatos dolog az örökbefogadás. Az ember elutazik valahová, és családra lel.
* Néha az ember elsiklik dolgok felett, vagy nem vesz róluk tudomást, pedig valahol mélyen tudja, hogy valami nincs rendben.
* Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon… és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek.
* Borzalmas, hogy amint az ember férjhez megy, azonnal el is veszíti saját identitását. Hirtelen egyszer csak valakinek a felesége vagy, szóval a másik fele, és az egész egy kicsit olyan, mintha elveszítetted volna önmagadat.
* A szükségszerűen elkövetkező vég egyszersmind megnyugtató is. Az a gondolat, hogy holnap meghalok, szabaddá tesz ma. Ezért aztán nagykanállal eszem az életet.
* Mindannyiunkban van valami, ami arra késztet bennünket, hogy nyissunk a másik felé, hogy párbeszédet folytassunk egymással, hogy feltárjuk az érzéseinket és legbelső érzelmeinket, abban a reményben, hogy lesz valaki, aki megért bennünket és válaszokat ad a kérdéseinkre. A legjobb módszer az, ha megmutatjuk magunkat, így reménykedhetünk valamiféle visszajelzésben.
* A tetoválás egy életre szóló emlékeztető, a nagy felismerések vagy a fontos elhatározások maradandó nyoma.
* Sohasem féltem a haláltól. A halál valami olyasmi, amit mindig is próbáltam megérteni.
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/06/03/jobban-szeretem-az-eletet-angelina-jolie-40-eves-lett/
