Most olvasom, előírnák, hogyan kell öltözködniük és viselkedniük a tanároknak, mert van a Nemzeti Pedagógus Kar és ők ezt most így megszabták. (Nemzeti Kőműves Láb is van? Oké, nem hülyéskedek..)
A tanár legyen tip-top, csinos, jól öltözött, ne dohányozzon, ne igyon, ne nőzzön (bájdövéj ne pasizzon) és ilyesmik szerepelnek az etikai kódexben. A rövidgatya nem kóser, ahogy a cigi sem, még akkor sem, ha Nemzeti Dohányboltból veszik.
Na már most. Nem politizálok, eddig sem tettem, most sem fogok. Csak mesélek.
Például a Györgyiről, aki az általános iskolai felsős osztályfőnököm volt. Maszkulin típus, tesitanár, Györgyikének szerintem már két hónapos korában sem hívta őt senki, annyira markáns, erős egyéniség volt. Sötétkék tréningnadrág, tréning felső, síp, edzőcipő. Ezek alkották a ruhatárát. Soha, de soha nem láttam másban csak ebben a kombóban.
Györgyi láncdohányos volt, mint akkoriban mindenki, akár tanár volt az illető, akár szobafestő-mázoló. A Szofit szívta, a barnát. Vagy a Kossuthot. Helyesen természetesen: az iskolától harminc méter távolságra tette mindezt a nyolcvanas évek végén, bár hozzá kell tegyem, hogy harminc méteren belül is dohányzott, meg a kapun belül, meg a folyosón és az osztálytermen belül is. Lehetett. Senki nem szólt rá. Ült a sötétkék tréningben és reptette a gyufaszálakat a tanteremben.
Hogy annak idején nem ismertük az asztmát meg az allergiát és ha bekapcsoltuk a tévét, a filmekben is mindenki dohányzott, azon most lehet vitatkozni, hogy hibás volt-e vagy csupán a kor jellemzője. (Nézd csak meg az 1985 körül készült Házibuli 1-2. filmeket, Sophie Marceau anyukája dohányzik a nappaliban, munkahelyen, a 16 éves kissrácok meg a házibulin. Tiszta fertő.)
Györgyi ateista volt, ezen túl nem igazán szerette az embereket, volt benne egy megfoghatatlan elkeseredés, az alkoholt sem vetette meg, ráadásul – hogy miért, azt már úgysem tudja meg senki és tulajdonképpen magánügy – férfi nem volt az életében, ezáltal saját gyerek sem.
Egyszer láttuk őt szoknyában és pici sarkú, topogós cipőben, fehér ingben, sőt, még szemceruzával ki volt húzva a szeme is. Az volt az a pillanat, amikor mi őt utoljára láttuk: a ballagásunk órája.
Nem mondom, hogy kedveltük Györgyit, mert marhára nem, de az életünk nagyon jelentős és befolyásolható négy évében ő is részese volt annak az emberformálásnak, amikből aztán az osztálytársaim és én felnőttekké váltunk. És ez egy szuper jó kis osztály volt.
Nem hiszem, hogy jobb löketet adott volna egy olyan osztályfőnök, aki fehér harisnyában, rakott szoknyában és ordenáré zsabós ingben (a nyolcvanas évek divatjának megfelelően), férjezett asszonyként, otthon csivitelő kulcsos gyerekekkel terelgetett volna minket.
Mert nem hiszem el, hogy a ruha teszi az embert, vagy a tanárt. Elfogadom mai aggyal: ne dohányozzon a tanteremben egy tanár. Az iskolában se. Az sem árt, ha nem alkoholista, de aztán slussz. Engem nem érint, ha nincs családja, nincs gyereke, eljár szórakozni SZABAD idejében (nem véletlen a szó kiemelése), nem érint, ha zsebes rövid nadrágban, tréningben vagy virágos, spagetti pántos ruhában tartja az órákat, csak legyen jó és hatékony pedagógus.
Érdekes a téma amúgy. Férj pont a napokban említette, mennyire gáz az, ha egy férfi az üzleti szférában papucsban és rövid sortban slattyog be a munkahelyére. Ez esetben egyetértettem vele, de egy tanár nem az üzleti szférában dolgozó “szolga”, nála nem a külső kell számítson, hanem a tudás és az emberség és az, mit tud beleadni egy gyerek jövőjébe.
Jómagam nőként dolgozom az üzleti, a pénzügyi szakmában. Nálunk is előírták a harisnyát, meg a szoknyát és a kiskosztümöt, aztán szépen lassan rájöttek, hogy ha én kimegyek – biztosítótársaságnál dolgozom – Mari néniékhez a tanyára, vagy elmegyek egy autószerelő műhelybe és ott értékesítem a pénzügyi termékeimet, valószínűleg az ügyfél érzi magát ramatyul, ha én úgy nézek ki, mint egy próbababa a pláza egyik butikjában.
Szóval akárhogyan is nézem a témát, jobbról-balról-akármerről, szerintem hót baromság ez az etikai és öltözködési kódex.
Szerintetek?
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/08/07/hogyan-is-oltozkodhet-es-viselkedhet-egy-tanar/
