Nyelves puszi, smaci, smár, csók – mindegy, minek nevezzük, csókolózni jó. Vagy mégsem? Tényleg…
Egy friss tanulmány szerint nagyon is így van, és ami azt illeti, a kultúrák között több olyan van, aki szájra puszi nélkül romantikázik, mint ahány szeret elmerülni a szenvedélyes nyelvcsapásokban.
Az onlinelibrary.wiley.com-on publikált tanulmány 168 kultúrkört vizsgált meg, és azt találta, hogy ezeknek 54%-ában az embereknek eszükbe sem jut csókolózni.
A tanulmány szerint a Közel-Keleten nem kell messzire menni, hogy csókpartnert találjunk, ellenben közép-amerikai kultúrákban nyoma sincs a romantikus, vagy szexuális töltetű csóknak, az itteniek valószínűleg más módszerekkel hergelik egymást.
Az európai és ázsiai kultúrkörök 70%-ában megy a nyálcsere, míg Afrikában és Dél-Amerikában csak 20% a csókkultúra aránya.
Érdekes, hogy a tanulmány szerint Észak-Amerikában is csak 55, Ausztráliában pedig 44% tartja izgalmasnak a csókolózást.
A tanulmány szerzői szerint mindez azt jelenti, hogy a csókolózás egyáltalán nem valami univerzális, biológiai jelenség, sokkal valószínűbb, hogy valaki kitalálta, és akinek továbbadta, az szintén megmutatta valakinek, így a világ kultúráiban csók-gócpontok alakultak ki. Valaha tehát a mi huncut őseink is benne voltak a szexisen nyálas újdonságban, így most nekünk is jut a cuppogás élvezetéből. Köszi szépen, dédi!
Ha te is nyitott vagy az újdonságokra, és nem bánnád, ha a következő csókod valaki olyannal csattanna, akit a tévében ismertél meg, jelentkezz a Vigyél el! műsorába, és derítsétek fel együtt a csüktechnikátok kulturális különbségeit. Szigorúan a tudomány nevében.
Címlapkép: imgbuddy.com
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://www.rtl.hu/rtlklub/vigyelel/csokolozas-mi-az
