Az Idővándor című könyv időutazással mutatja be a történelmi korszakok jellegzetességeit
Váradi Anna, pedagógus számára fontos, hogy a mai gyerekeket és fiatalokat kizökkentse a modern világ hálójából, az elektronikus eszközök rabságából. Három fiát is arra neveli, hogy ismerjék meg a történelmet, kedveljék meg az olvasást, és ne használják feleslegesen a digitális eszközöket. Ezért egy négy részes regénysorozatba kezdett: minden könyv két utazást mesél el. A könyv megvásárlásával a Böjte Csaba által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítványt támogathatjuk, a teljes bevételt eljuttatják hozzájuk. A frissen megjelent első könyvben a főszereplők mindkét esetben a 9. századba jutnak el. Egyszer a honfoglalás megelőző évekbe, Etelközbe, másodszor pedig a Latorca partjára, húsz évvel később, a honfoglalás után.
A második könyv központi témája a környezetszennyezés. A jövőbe utaznak a szereplők, majd a török kori szigligeti várba. A harmadik az 1848-49-es szabadságharc alatt játszódik, Görgey Artúr feldunai hadtestének kalandos, emberpróbáló hőstetteit meséli el. Míg a negyedik két párhuzamos idősíkba kalauzolja el az olvasót. Sopron a 18. század elején, az utolsó boszorkányüldözés korában, majd az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés és a Rongyos Gárda története elevenedik meg.
Miért Déva, miért Böjte Csaba?
– Édesapám anyai ágon székely. Rokonaim a Székelyföldön, Parajdon, Korondon és Szovátán élnek. 13 évesen jártam először Erdélyben, ahol egyrészt letaglózott a szülőföld gyönyörű vonzása, másrészt viszont elkeserített a főleg Dél-Erdélyben tapasztalt mérhetetlen szegénység. Jól emlékszem, hogy zokogtam gyerekfejjel Vajdahunyad vára kapujában, hogy mi lett az én Tündérkertemből. Ma már persze sokkal jobb a helyzet, jelentősen javult az emberek életszínvonala, és ennek mérhetetlenül örülök – kezdte a gyökerektől az írónő.
– Szüleim szociális érzékenysége meghatározta a gyermekkoromat. Családunkban gyakori vendégek voltak a kárpátaljai, dévai, csángó gyerekek, akik nálunk töltöttek egy-két hetet a hosszú nyárból, és akikkel nagyon jó barátságok szövődtek, szép emlékeket őrzök ezekről a nyarakról. Tehát gyerekként találkoztam először a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal. Majd mikor már a pályaválasztás előtt álltam, részt vettem Böjte Csaba előadásán, melyben gyermekmentő munkájáról számolt be. Akkor épp régésznek készültem, a felvételire tanultam gőzerővel, és az ELTE-BTK olasz szakának hallgatója voltam. Ám Csaba testvér missziója eltérített a tudományos pályától. Ráébredtem, hogy én is gyerekeken akarok segíteni. Az előadását követően egy kedves barátnőmmel kiutaztam Dévára, és egy-két hetet ott töltöttem. Ez a rövid idő megerősítette bennem az elhatározásomat. Így jelentkeztem a Pető Intézetbe, ahol konduktor-tanítói szakon végeztem, később a gyógypedagógia szakot is elvégeztem Győrben. Csaba testvér munkája példaértékű. A szavai pedig felemelik az embert, arra ösztönzik, hogy akarjon, merjen változtatni az életén. Minden reggel futás közben meghallgatom az előző napi prédikációját, melyből mindig erőt meríthetek. Mikor megírtam a könyvet, fontosnak tartottam, hogy egy olyan személy ajánlása is belekerüljön, akit nagyra tartok. Az első, aki eszembe jutott, Böjte Csaba volt. És ő nagylelkűen elvállalta, hogy ajánlást ír a könyvemhez. Ezek után nem volt kérdés, hogy a könyvek árából befolyt pénzösszeggel régi álmomat fogom valóra váltani: a dévai gyerekeket szeretném anyagilag támogatni.
Május utolsó hétvégéjén sikerült eljutniuk Dévára az ajándékba szánt könyvekkel, ahol a könyvbemutatót is megtarthatta a csillogó szemű gyermekközönségnek. A könyvbemutató fergeteges táncházba torkollt.
– Jó látni, hogy ezeknek a mélyről jövő gyerekeknek még igazi örömöt okoz egy-egy csoki, hogy éhezik az ölelést, a jó szót, és hogy nincsenek elkényeztetve, hanem hálásak mindenért, amit kapnak, legyen az csupán egy apróság.
A linkre kattintva meghallgatható három részlet a könyvből: http://bit.ly/idővándor_videók
További információ: http://www.idovandor.com/
