Amióta Senna nincs, szoktam mesélni a blog facebook oldalán: én iszonyat jókat tudok aludni a Forma 1 közvetítésein. Engem még Palik Laci visítozása is elaltatott, egyszerűen Senna óta nincs olyan versenyző, akitől belobbanna bennem a szurkolási vágy. Még az oly nagyszerű Schumacher sem okozott bennem semmilyen érzelmeket, aláhagyott a rajongás.
Ezeket ráadásul úgy mondom, hogy én soha az életben nem szurkoltam Sennáért. Annak idején én Alain Prostnak drukkoltam, ahogy akkoriban fogalmaztam, kőkeményen “Prostos” voltam, míg anyám volt a “Sennás”. Mi pedig vérre menő verbális csatákat vívtunk egymással minden olyan vasárnap délután, amikor futam volt.
Őrjöngtünk a tévé képernyője előtt, hisz zömmel ezen két versenyző között zajlott az egész évad, ha Senna nyert, én hisztiztem, ha Prost nyert, akkor anyám, és csapkodtuk az ajtókat rendesen, mert ebben a dologban soha nem volt egyetértés.
1994. május 1. – Imola.
Egy nappal Roland Ratzenberger, osztrák pilóta időmérő edzésen történt halálos balesete után. Senna vezet. Körömrágás a képernyő előtt. Tamburello-kanyar.
Nem ragozom, láttuk mindannyian, milliószor a balesetet.
Ültünk ott a nagyszobában, meredtünk a tévére, hangosabbra vettük a hangerőt és mozdulatlanul, egy mukk nélkül néztük, ahogy ott van a kanyar előtt az a félbeszakadt versenyautó, meg a sárga sisak benne. Anyám akkor szólalt meg először, amikor helikopteres felvételeket adtak, Senna immár az autó mellett feküdt a földön, hat-nyolc ember hajolt fölé és a lábai cövekként, szögegyenesen meredtek a porban.
– A lábát nézd – suttogta. – Természetellenes. Csak úgy, ott van. Nem él, hidd el nekem, nem él.
És én a magam tizenéves agyával bámultam a lábait és magamban mormogtam: egy halott legenda lábai. Beivódott a retinámba is a látvány. Hónapokig nem tudtam szabadulni tőle. Most az előbb újranéztem a felvételt és még most, 21 évvel a tragédia után is remegő szájjal bámulom …… a lábait.
Amikor ezt a bejegyzést körmölöm, egy nappal vagyunk a 2015-ös Magyar Nagydíj előtt. Éppen ezért küldöm nektek szeretettel Ayrton Senna gondolatait, melyekből te is merítkezni tudsz:
A legfontosabb, hogy önmagad maradj, ne hagyd, hogy mások megzavarjanak, és ne változz meg a kedvükért.
Olykor szükséged van valami újra az életben. Ha adódik egy lehetőség, akkor meg kell ragadnod azt.
Egyfolytában megyek tovább és tovább, hogy megtanuljam a saját testi és a szellemi korlátaimat. Ez nekem az élet útja.
Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.
Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot.
Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít.
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: “oké, ez a határ”. Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.
Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.
Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar el, amiket nem lehet megérteni.
A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és minden másnál fontosabb számomra.
Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni. Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember vagyok.
fotó: thoughtsoninternetmarketing.com
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/07/23/ayrton-senna-emlekezes-idezetek/
