Gyermekkorom legkedvesebb pillanatai voltak, amikor apukám cinkosan rám pillantott, a nyakába kapott, és már szaladt is velem lefelé budai kertünk lankáján. Én meg gurgulázva kacagtam, mert hihetetlenül élveztem, hogy olyan magasan vagyok, hogy elérem óriási meggyfánk ágait. Ritkán éreztem magam olyan önfeledtnek és olyan biztonságban, mint akkor. Kattints ide a teljes cikkért!
in Pletyka
