Ady Endre: A fiaim sorsa
Úgy kötöm meg a szivemet is,
Miként strófákkal kötöm meg a dalt:
Keresem és kerülöm a vihart.
Utált béklyókért esdve futok,
Gyűlölöm és megáldom az eszem,
De ha feledni kell, emlékezem.
Faképnél hagynám százszor magam.
Mindig őrülten szépet akarok
S gyáva kutyaként a vágyba halok.
Fiaim: álmok, őrületek,
Apátok hű, jóságos: a Halál,
De meggyilkol anyátok: a Szabály.
The post Ady Endre: A fiaim sorsa appeared first on Meglepetesvers.hu.
Tovább: Ady Endre: A fiaim sorsa
Még több vers meglepetesvers.hu
