Gyereknap van, hurrá, mit is csináljunk a gyerekeknek? Amit élveznek is, jópofa program, lehet ugrándozni, meg arcot festeni, meg a bánatom tudja, mi mindent.
Nyakunkba is vettük a várost (Szeged) ma délután, közvetlenül ebéd után, bár ne tettük volna. Már az gyanús volt, hogy a város olyan kihaltnak tűnt, mintha valami vegyi bomba miatt kiürítették volna. De akkor még úgy gondoltuk azért, mert mindenki valami hejde rendezvényen tolong, így nem ér rá közlekedni valahol.
Elmoccantunk tehát az egyik lakótelepi mesterséges tó felé, ahol mindig szokott lenni valami banzáj, ugrálóvárral, gurulós fagyizóval meg Kasza Tibi koncerttel. Leparkoltunk a tó mellett, odasétáltunk, majd megszámoltunk egy darab bicikliző és rágózó fiút, egy idős nénit kiskutyával, valamint négy családot, akik a tó mellett heverésztek pokrócokon és rántott húsos zsemlét majszoltak. Sehol semmi más. Amíg mi agyaltunk azon, mégis, hová a tökbe kéne elvinni a gyerekeket bulizni, ők ellepték a tó melletti játszóteret, mert ott sem volt senki, csak ők.
Nem baj, továbbmozdulunk, nincs itt gond egy szál se. Elhaladtunk az alapítványi játszótér mellett, ahol tényleg mindig szokott lenni valami ezen a napon, de csend volt és kihaltság, összevissza négy kisgyerek szenvedett a hintákon. Ki is találtuk, hogy biztos azért vannak itt ennyire kevesen a gyerekek, mert valahol máshol vannak és nagyon gyereknapoznak.
Úgyhogy továbbmentünk és bemerészkedtünk egyenesen a belvárosba. A Széchenyi téren találkoztunk egy vadászgörényt sétáltató nénivel, úgyhogy a két gyerekem rögvest egy görénynek kezdett el visongani, míg mi ismét szereztünk egy döbbenetet, miszerint görényen túl itt sincs senki.
Végigmentünk a Kárász utcán, elnyaltunk egy-egy fagyit, megnézegettük a kirakatok mögött megbúvó tablókat, minden zárva volt, de az utca is kongott. Jó, a fagyizónál a cukrászda teraszán voltak páran, de zömmel szerb beszélgetést hallottunk, illetve turisták ücsörögtek a limonádéjuk társaságában, de semmi extra, ami azt jelezte volna, hogy ma egy különleges nap van.
Becsületesen végigmentünk a Kárász utcán, aztán tettünk még egy óriási kerülőt, Viki megijedt három, ordítozó és erősen cefreszagú alaktól, egy őzike nagyságú és alkatú kiskutya pedig fél Szegedet beterítő vinnyogással ugatott és mi konstatáltuk, hogy marha jókat beszélgetünk, nevetünk, a fagyi nem volt jó, de egyszer elment és bennem megfogalmazódott a kín, miszerint:
A vasárnapi zárva tartási rendelet bezárta idén a gyermeknapot.
Ezt a fotót ma lőttem, Szeged, Széchenyi tér, egy köztéri szobor, amelyen egy réveteg lufi fityeg..
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/05/31/a-vasarnapi-zarva-tartas-bezarta-iden-a-gyermeknapot/
