Ami egyeseknek a legboldogabb nap, az másoknak egy korszak lezárását, vagy egy nagy újrakezdés ígéretét hordozza.
„Ne zavarjuk már el azért, mert nem itt lakik a szomszédban, mert nem vagyunk beljebb azokkal, akik viszont itt laknak, és mégsem működik”
Ada dilemmáit a stuttgarti út nemhogy eloszlatta volna, inkább ellenkezőleg: egész napját őrlődéssel tölti. A visszaút óta egyre több a kérdőjel. Nagymamája kifaggatja a hétvégéről, de a beszámoló után nincsen lenyűgözve:
Ada a sminkesével is kitárgyalja Mátét, hiszen nincs is jobb alkalom egy kis lelkizésre, mint egy szépségkezelés. Púderezés közben azt a tanácsot kapja, hogy pusztán a távolság miatt ne offolja Mátét, hiszen a határon belüli mezőny sem túl erős. Ada emlékezetében még élénken él, hogy hiába volt Ákos fizikailag közel hozzá, végül mégis tönkrement a kapcsolatuk, amiért sosem ért rá, hogy együtt legyenek. Pedig már azzal is beérné, ha az illető érte menne, ha lerohad a kocsija.
Végül úgy dönt, hogy kiteríti a kártyáit, és este felhívja Mátét, hogy elmondja neki a paráit.
A beszélgetés inkább hasonlít egy telefonba elmondott belső monológra, ugyanis a férfi szemmel láthatólag nem egy lelkizős típus. Most sincsenek beljebb, de legalább Ada könnyített a lelkén. Máté tudja, hogy nem könnyű a helyzet, de tetszik neki.
„Most kezdek igazán megzuhanni”
Gréta egy reggelizőben kezdi a napot, ahol a pult mögött álló ismerősnek önti ki a szívét. ideges, gondterhelt, és nem tud mit kezdeni a férje szavaival, miszerint semmi értelme közös életük folytatásának. Mások sem értik a férfi motivációját az ismerősök közül:
Estefelé aztán váratlan, ám annál inkább zavarba ejtő jókedv szállja meg: kénytelen rádöbbenni, hogy a hirtelen hangulatváltás oka az, hogy tudja, Nikosz este hazalátogat. Az érzés, és a kapcsolat folytatásának lehetetlenségéről szóló kijelentés közötti ellentétből úgy tűnik, Gréta részéről jóval több érzelem maradt még a másik iránt.
„Nem hiszem el, hogy nincs senkid.”
-vágja a férfi fejéhez, mert tényleg nem érti, hogy juthatott a férje odáig, hogy így gondolkodjon kettejükről.
Nikosz szerint Gréta álmai gyerekesek: a lány arra számított, hogy ha gyereke születik, minden olyan idilli lesz, ahogy ő emlékezik a saját gyermekkorára. A valóság ezzel szemben sokkal nehezebb, és a szülői oldalról már korántsem ilyen festői. Az újabb rögtönzött családterápia végén ezúttal Gréta az, aki kimondja, hogy ha így állnak a dolgok, akkor valóban nincs értelme folytatni.
Az előző részben elhangzott látens szakítás úgy tűnik, hogy nagyon is konkréttá vált. Nikosz lelép, Gréta még utoljára utána szól („Vigyázz magadra!”), és úgy tűnik, ennyi.
„Ezt a bort viszont kurvára meg fogom becsülni”
Mikor Tamás a múltkor a haját hajlakkozta, még nem sejthette, hogy a Kínai Nagykövetség annyira meg fogja ihletni, hogy full be is fejezi Kata dalát. A lányt végre jó hírek fogadják itthon, Tamás meg is mutatja neki az elkészült zenét. Az eredmény öröm és boldogság:
Tamás kihasználja az alkalmat egy kis férfiúi picsogásra, és megígérteti Katával, hogy többé semmi ilyesmivel ne vegzálja.
A fiatalok otthoni zugborozással ünneplik meg a nagy megkönnyebbülést.
Vagyis, csak ünnepelnék, mert nem tudják eldönteni, hogy az üveg dugós vagy csavarós. Titánok harca veszi kezdetét:Tamás vs. a „tirpák” bor:
Borért rég küzdöttek ennyit.
Tamás nem engedi át Katának a mamut leölésével járó dicsőséget, és végül ő nyitja ki a bort:
Mi ez, ha nem siker?
A gitározás nem olyan, mint a biciklizés – az előbbit el lehet felejteni
Robi kihajtogatja magát az ágyból, és nem épp élére vasalt arcéllel pattan fel a hosszúra nyúlt éjszaka után.
Pedig ma nagy nap van: hosszú idő óta először fog stúdiófelvételt készíteni, méghozzá Müller Péterrel. Mondjuk ha valamire nem volt szüksége Robinak az életben, az egy másik szövegíró, de talán nem is ezért hajlik a közös munkára – állítása szerint Müller egyfajta apafigura az életében, az meg ugye régen sosem volt.
A stúdiózásba persze nem lehet csak úgy belecsapni, kellenek bizonyos előkészületek, például megfelelő mennyiségű alkohol, Robi ugyanis saját állítása szerint anélkül képtelen énekelni. „Részegen jobban megy” – vallja, és különben is, az operaénekesek is röviddel szokták trenírozni a hangszálaikat, úgyhogy végül is valahol érthető, hogy hősünk is először inkább a boltba menne.
Azt már csak a helyszínen vallja be a kamerának, hogy a szólamot a közös dalhoz nem nagyon írta meg, sőt, arra is kénytelen rádöbbenni, hogy egyelőre még nem igazán érzi ezt az új szerzeményt. Magyarul, hogy hamis. Józanon, pontosabban tisztán ugyanis nagyon régóta nem énekelt, betépve azonban egyáltalán nem zavarta a saját hamissága. A legrosszabb a leszokásban épp az, hogy most szembesülnie kell azzal, hogy mennyi mindent felejtett az elmúlt években. Vagy ahogy ő fogalmaz:
Úgy tűnik egyelőre az alkohol sem segít, nem marad hát más, mint a mindennapos gyakorlás.
„Amire vágytam, azt maradéktalanul megkaptam”
Katáékhoz hasonlóan Gabiéknak is van okuk az ünneplésre, nekik ráadásul nem is egy: családi gruppenszületésnapot tartanak, mivel szinte mindenki a közelmúltban lett eggyel idősebb. Emiatt az előszoba is úgy néz ki, mint egy cipőbolt.
Gabi számára ez az igazi karácsony, mert mindenki együtt van.
De legjobban annak örülne, ha Ádám kivételesen meglepné valami személyessel, ahogyan régen. Reméljük, minden kívánsága így teljesül, ugyanis férjétől egy masszázskupont kap. Az eredmény ebben az esetben is örülés.
Más szemében a szálkát, sajátjában a rozsdás vasdarabot
Puzsérnak belement valami a szemébe. Méghozzá nagyon. Annyira, hogy teljes pánikban rohan az orvoshoz, hogy kivizsgáltassa magát.
A nagy sietség ellenére úgy tűnik, az a bizonyos tárgy (egy eltévedt fémszilánk) már egy ideje befészkelte magát a kritikus szemébe, a diagnózis szerint ugyanis
BELEROZSDÁSODOTT A SZARUHÁRTYÁJÁBA!
De semmi gond, a rozsdát egy steril injekciós tűvel simán ki lehet piszkálni! – így az orvos. Mire Puzsér:
A rögtönzött látásvizsgálat egyébként nem mutat károsodást, a kritikus messziről is simán leolvassa a táblát, az orvos szerint 125%-os a látása. Ő mégsem örül, különösen ami az ötletet illeti a tűről – szerinte biztos van más megoldás, lézer, vagy ilyesmi. Mindenesetre az anyukájának nem mondja el, nehogy fölöslegesen idegeskedjen. Puzsér szerint ez az eset amúgy is azt bizonyítja, hogy milyen veszélyes az élet Kelet-Európában.
Két nappal később aztán megállapítja, hogy a látása nem javult Kattints ide a teljes cikkért!
: http://www.rtl.hu/rtl2/szelfi/a-kezdet-es-a-veg
