Június harmadik vasárnapja Apák Napja, tudtad-e? Ünnepeljük meg őket ezzel a három bájos verssel:
APÁHOZ
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!
(Bartos Erika)
Apával a Holdon
Mit álmodtál kicsi Gergő?
Felrepültem álmomban!
Azt álmodtam, hogy hátamon
két hófehér szárnyam van!
Fenn az égen ugrándoztam
pihe-puha felhőkön,
vártam, hogy az égi mozdony
értem gyorsan eljöjjön!
Megérkezett késő éjjel,
felvett engem utasnak,
hogy a Holdra kényelmesen,
vonatkocsin utazzak.
Arra járt az égbolton egy
ezüstszínű rakéta,
Apa volt a vezetője,
ezüstszínű sisakba’!
Kiszálltam a vonatból és
Apa felé repültem,
ezüstszínű rakétába
Apa mellé beültem.
Holdon, Holdon, sárga Holdon
hintáztunk egy keveset,
lecsúsztam a sárga csúszdán,
Apa fogta kezemet!
Elindultunk hazafelé,
hullócsillag vezetett,
amikorra hazaértünk
éjféltájban lehetett.
Anyát láttam, átmásztam a
Kerítésünk rácsain,
Észrevettem hirtelen, hogy
Eltűntek a szárnyaim.
Anya karján elaludtam,
visszatett az ágyamba,
így történt, hogy Holdon jártunk
Apával az álmomba’!
(Bartos Erika)
Apja és fia
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.
(Mezei András)
fotók: pinterest, saját
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/06/19/3-kedves-vers-apak-napjara/
