Annyi ilyen cikket olvastam már, úgy gondoltam, megírom a saját verziómat, mert ezeket a mondatokat én annak idején bizony mind megkaptam:
1. Jaj, Istenem, hogy te miről maradtál le! (aggodalmaskodó, kéztördelő testhelyzetű ismerős mondata, szája lefelé görbül)
– Hát, Istenem, hozom a naptáramat, belekörmölöm, hogyaszongya: sajnálkozás, mert lemaradtam valamiről.
Te azért ne meséld el, miről maradtam le, mert rohadtul nem érdekel!
2. És nem bánod?
– Mi az anyám haragját? Született egy babám, aki egészséges, boldog, szép, szeretjük. Nem, az égvilágon semmit nem bánok, de köszi az aggódást.
3. Legközelebb ki kéne próbálnotok RENDESEN is!
– Mindenképp. Kaptunk a kórházban egy gyűjtőalbumot, 499 forintba került. “Gyűjtsd össze mind!” – áll rajta, nekünk már megvan két császáros matrica (az egyik cserealap!), kell még a hüvelyi, az otthonszülős, a taxiban szülős, a vízben szülős, a magánkórházas, az ügyeletes orvosos és a farfekvéses. Ha betelik az album, vehetünk egy plüss gólyát 60% kedvezménnyel.
4. Mennyire szomorú lehetsz most..
– Már írom is a határidőnaplóba: szo-mor-ko-dás. Majd egyszer, jó? Ígérem.
5. Azért akkora a feje szerencsétlen gyereknek, mint egy gömb!
– Nézd, szerintem fej alakú feje van.
6. Én már másnap futkostam és nem fájt semmim, te meg majd jól beledöglesz a fájdalomba heteken át!
– Mit csináljak, hogy érezzem a fájdalmat, amibe beledöglök? Nem fáj, tényleg. Annál sokkal boldogabb vagyok, hogy ilyeneken leakadjak.
7. Miért kell flancolni?
– PONTOSAN ugyanezzel a mondattal támadtam le az orvosomat is, miután
Viki húszperces korában:
Szerző: Bouvet
Fotók: saját
Kattints ide a teljes cikkért!
: http://bouvet.cafeblog.hu/2015/07/01/10-mondat-amit-soha-ne-mondj-egy-csaszarral-szult-anyanak/
