Diana Kim Maui szigetén nőtt fel, és még fényképész édesapjától tanult meg fotózni, akivel azonban, szülei válása után elvesztette a kapcsolatot. Felnőve a lányból is fotós lett, a társadalmi témákra fogékony fiatal művészként pedig hajléktalanokról kezdett sorozatot készíteni. Aztán, amit az egyik utcasarkon talált, felülmúlta minden várakozását. A Keresem a családomban hamarosan hasonló történeteket is megismerhetsz.
Diana Kim hajléktalanokról készített fotósorozata miatt közelebb került a szigeten élő hajléktalanokhoz, sokukat megismerte, viszontlátta az utcán. Közel tíz éve foglalkozott már a sorozattal, amikor egy bokor árnyékában ismerős arcot fedezett fel. A felfedezés sokkoló volt: édesapja, akiről 10 éve nem hallott, beteg, elesett emberként az utcán élte az életét. Így nézett ki a férfi akkor:
A férfi skizofréniával közdött, amit nem kezeltek, így a betegség elhatalmasodott rajta, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy az utcára került. Borzasztó állapota és elhanyagoltsága ellenére Diana felismerte a rég nem látott férfit, és mindent megtett, hogy segítsen neki – noha attól függően, hogy éppen mennyire volt rosszul, az apja vagy felismere őt, vagy nem.
„Volt, amikor egyáltalán nem reagált, és olyan is, hogy úgy viselkedett, mintha veszekedne valakivel, holott senki nem volt a közelben”
– mesélte Diana, aki ezután rendszeresen ételt vitt az apjának, és kérte, hogy forduljon orvoshoz, kezeltesse a betegségét. A férfi azonban ezt egészen addig elutasította, amíg 2014 októberében egy szívinfarktus miatt kórházba nem került. Itt a lányának és az orvosoknak sikerült együtt meggyőzni őt arról, hogy kezeltesse a skizofréniáját is.
A férfi azóta sokkal jobban van, a lánya elmondása szerint rengeteg időt tölt a barátaival, és aktívan munkát keres, miközben persze Dianával is igyekszik bepótolni az elvesztett időt. Ha mindez nem lenne eléggé szívfacsaró, a történetben van még egy csavar: a fényképésszé cseperedett lány régi kameráját az édesapjának ajéndékozta, így adva vissza a fényképezés iránti szenvedélyt a férfinak, aki annak idején azt belé is plántálta. Hihetetlen, hogy a kórházi kezelés óta mindössze néhány hónap telt el, a különbség mégis döbbenetes:
„Az élet maga is ajándék. Nagyon hálás vagyok azért, hogy láthatom, hogy életben van, és jobban van. Örülük annak, amink itt és most van” – összegezte a történetet a fotós lány.
Ha te is elveszett rokonaidat keresed, és nem akarod a szerencsére bízni a dolgot, jelentkezz a Keresem a családom!-ba, és segítünk, hogy egymásra találjatok! Kattints ide a teljes cikkért!
