Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. Egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Húsvéti népszokások

Húsvétvasárnap: Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Húsvéthétfő: Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. Egyes vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

Egy 1665. évi vallomás elmondja, hogy „… az is régi bévött törvényünk, hogy minden húsvét napján határt kerülénk, azaz processiót járánk”. Székelyföldön még a századforduló táján is szokásban volt, hogy a legények és fiatal házasok a templom megkerülése után végigvonultak a falun énekelve, imádkozva, majd megkerülték a határt, miközben bő termő esztendőért, békéért imádkoztak. A határkerülés után, amikor már hajnalodni kezdett, a legények színes szalaggal, cifra papírossal és hímes tojással díszített fenyőágakat tűztek kedveseik kapujára, ennek neve hajnalfa volt.

A húsvéti locsolás régiségéről tanúskodik a középkori vízbevetélő hétfő, vízbehányó kedd kifejezés. Hasonlóképpen régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Hazánk területén népvándorlás kori és avar sírokban gyakran találtak sírmellékletként tojást, sőt díszített tojáshéjat is.

A húsvéti tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalmafa héját, gubacsot stb. Egy Egyházaskozáron élő moldvai asszony mesélte: „Szoktunk úgy almahijuval festeni. Ott vót az a savanyó alma, akkor annak a haját lehámoztuk, s megfőztük, s akkor a tojást betettük, s olyan szép sárga vót, hogy borzasztó. Írni is szoktunk viaszval. Szoktunk ugye, szépen megírtuk, aztán betettük a pirosítóba.”

A tojások „írásának” legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára a kívánt mintákat írják. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik.

Természetes tojásfestékek lányoknak

A természetes festékek elkészítésének alapreceptje a következő: félliternyi vízhez adjunk 4 evőkanál ecetet, amelyben felfőzzük a színezőanyagokat. A forró színező oldatban is festhetjük a tojásokat, így a színek erősebbek lesznek. Étkezésre is használt tojások esetén szerencsésebb a még forró főtt tojást hideg színező-lébe helyezni, és akkor egy napig is ebben hagyva festeni. A színezett tojásokra, ha elég sűrű volt a festő-lé, és viszonylag vastagon fogta be a tojásokat, tűvel mintát is karcolhatunk. Végezetül étolajos törlőruhával fényesíthetjük ki a tojásokat. Erre a célra régen szalonnabőrt használtak.

Sárga – kurkuma por, almahéj, diólevél
Zöld – csalánlevél, petrezselyemlevél, spenót
Rózsaszín – erős csipkebogyó tea
Narancssárga – Pirospaprika őrlemény
Lila – cékla, lilahagyma buroklevelei
Sötétbarna – erősre főzőtt kávé
Vörösbarna – vöröshagyma buroklevelei
Kék – lilakáposzta

Locsolóversek fiúknak

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

***

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.

***

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

***

Források: wikipedig.org, mek.oszk.hu, szepzold.hu, husvetilocsoloversek.hu

A teljes tartalomért Klikk ide…

A Húsvét – népszokások, festékek, locsolóversek bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.