„Arra jut időnk, amire akarjuk”- közhelynek számító mondat, azonban igaz. A szabad, boldog, tartalmas életre mindenki vágyik. Hajlandó érte áldozatokra is és gyakran még sem érzi a megvalósulását. Mit csinálok rosszul? – merül fel a kérdés. Legtöbbször a tudatosság hiányából fakadnak a hibák.

Az otthon az embert védő zárt tér. Személyiségének, életmódjának tükörképe, titkainak, tárgyainak őrzője. A magánélet színtere, amit bizonyos korlátok között, mindenki maga alakíthat olyanná, amilyenné szeretné. Azonban, ezt a személyes területünket nap-mint nap elönti az ellenőrizetlen információ áradat, vele együtt a több mint elég felkínált választási lehetőséggel és családunk élete a stressz, a határidők, a megoldhatatlan problémák szorításában vergődik. A valamikor megfogalmazott elvárások, az álmok, a tartalmas szabadidő igénye már-már elérhetetlennek tűnik. Jó hír, van megoldás. Következetes tervező munkával kiegyensúlyozott, békés életet teremthetünk.

Tudatosítsák magunkban, gyermekük nem kis felnőtt. Állandóan változó, fejlődésben levő és élő, az egyes életkori szakaszokra jellemző igényekkel rendelkező, az újra és a világ történéseire fejlettségének megfelelően nyitott, a belső énjüket megismerni vágyó gyerekekről beszélünk. A rájuk erőltetett rengeteg elfoglaltság teljesítése közben megfosztják őket attól, hogy saját tempójukban éljék az életüket, játszva gyűjtsenek tapasztalatokat, megértsék azt, és a sikerélményt átélve egy következő szintre lépjenek. Ennek hiányában idegesek és hisztisek és velük együtt senki nem érzi jól magát a bőrében. Az időhiány spirálja egyszer csak leránt bennünket. Ezért célszerű, hogy lassítsanak. Ismerjék meg a család minden tagjának kötelező elfoglaltságát. Készítsenek napirendet, amely családi életük kerete lesz, és amelyhez minden körülmények között ragaszkodnak. A napi rutinfeladatokat egyenlően osszák szét. Az élet számtalanszor átírja majd a táncrendünket, de az alappillérek – a reggeli indulás, a délutáni elfoglaltságok, a játék, a tanulás, az étkezések, a fürdés, gyerekek lefekvése az esti mese után, jut, és ha elég elszántak és hetente egy-két estére száműzik életükből a kommunikációs eszközöket, kell, hogy jusson idejük egymásra, olvasásra, zenehallgatásra, de személyes álmaik megvalósítására is.

Néhány héten belül tapasztalhatják, kiegyensúlyozottabbak lesznek, türelmesebbek a gyerekekkel. Képesek lesznek rá, hogy beleéljék magukat gyermekük világába és a korábban idegesítő „mi ez, miért, hogyan” kérdésekre válaszolva beszélgetnek gyermekeikkel. Jobban megismerik gondolkodásukat, vágyaikat, terelgethetik érdeklődésüket. Alapszabály, ne siettessék a történéseket. Éljék át a pillanat csodáit. Várják meg, amíg az igény jelentkezik gyermekük részéről, csak akkor adjanak új játékot, könyvet a kezükbe, vigyék el programokra. A rendszeresség lehetővé teszi az okos időbeosztást, így a szabadidő tényleg felszabadító lesz.

Mondhatják, ez mind nagyon szép, de még is hogy kezdjek neki az átalakításnak? Vegyenek elő egy papírt, ceruzát. Gondolatban hosszában felezzék meg a papírt. Az egyik oldalra írják fel egy napjuk tevékenységeit, mellé a ráfordított időszükségleteket. Adják össze, a perceket. (sok esetben ez már, sokkoló lehet, de ne futamodjanak meg.) Ezt követően, a másik oldalra vezessék át a tevékenységeket úgy, hogy szervezik az időt, esetenként, csupán egyes tevékenységek sorrendjét felcserélve, már kedvezőbb lesz a kép. Az oszlop végén kiszámolt időszükséglet, higgyék el, kevesebb lesz a kiindulási helyzetnél. És aki még mindig hitetlenkedik a jobb időbeosztás lehetőségében, annak egy személyes példával szolgálok. Gyermekeim születése között viszonylag hosszabb idő telt el. Az idősebbik már óvodába járt, amikor a kisebbel otthon voltam. Napközben a megszokott mederben folyt az élet, ami estére rémálommá változott. A vacsora, a fürdetések, a nagyobbik részéről egyre erősödő féltékenykedés már-már kezelhetetlenné vált. Amikor jött a mentő ötlet. Egy gyermeknek a legfontosabb az életében a következetességből és rendszerességből adódó biztonság megteremtése. Végül is, gondoltam, mindegy mikor fürdetem, töltök vele meghitt perceket. Miért ne tehetném ezt az este helyett délben? Így az esti fürdetést áttettem az ebéd elé. Kényelmesen, ahogy növekedett, egyre több játékkal telt az idő. Az ebéd elfogyasztását követően, a délutáni alvás is pihentető volt, rengeteg szabadidőt engedve részemre. Az esti „műsor” megszűnt, az oviból hazatérő lányommal, később a két gyerekkel több és tartalmasabb időt töltöttünk, az estéink visszatértek a megszokott kerékvágásba.

Ha úgy érzi elakadt saját vagy családja életének szervezésében, csak egy jó gondolat hiányzik, írjon és segítek.

Budapest, 2016.02.17.

Pammer Stella
pedagógus, nevelési szakértő, life-coach, a babamama.info szakértője
mobil: 06-20-390-3335
e-mail: libro.coach@gmail.com
KATTINTS IDE: Life-coaching

A teljes tartalomért Klikk ide…

A Tartalmas szabadidő – álom, vagy valóság? bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.

Kép: bbc.co.uk

A játék szó hallatán mindenkinek más és más jut eszébe. Azt azonban leszögezhetjük, a játék egyidős az emberrel, fontos része az emberré válás folyamatának.

Hogy ez a kijelentés nem túlzás, néhány példával szolgálok a múltból. Gondoljunk csak a Mezopotámiában játszott kockajátékokra. Az Ur város királysírjaiban talált díszes, nemesfémekkel, féldrágakövekkel berakott játéktáblákra. A ma is oly népszerű sakk és malom-játékokat is játszották már a múltban. Kutatások alapján megállapítható, a játéktáblán vagy kockával végzett rituális játék: a jóslás, illetve mágia minden kultúra része, a fejlődés végén a társasjáték, gyermekjáték áll. Angliából indultak útjára az 1800-as évek elején a történelmi tárgyú társasjátékok, vagy az Európai utazás című, földrajzi játék, de matematikaoktatási céllal is készült társasjáték, Számtani időtöltés címmel. A játékok azonban nemcsak azt a célt szolgálták, hogy oktassanak, a morális nevelés számára is kitűnő lehetőséget nyújtottak és nyújtanak ma is, ha jól választjuk meg azokat és gyermekeinket megtanítjuk játszani…

Az a gyermek, aki tud játszani és elfoglalja magát hosszabb-rövidebb ideig, bizonyítottan jobb teljesítményt nyújt a tanulás területén is. A szülő felelősség ebben az esetben is óriási. Gyermekeink ösztönösen is arra törekednek, hogy részévé váljanak a környezetüknek, beilleszkedjenek abba. Ezért szabályokra van szüksége. Ha nem kap eligazítást, kitalál magának, ezzel számos jó és rossz viselkedési formát kreálva. A közös játék nagyon alkalmas arra, hogy a szülők által fontosnak tartott a szabályokat a gyerekek játszva megtanulják.

A játékokra épült iparág, a percenként megjelenő új játékok némelyike nem egyértelműen szolgálja gyermekeink szellemi és lelki fejlődését. A választás felelőssége is a szülőké. A tudatosságot ez esetben sem nélkülözhetik.

Kis unokám másfél éves. Lányomnak sok fejtörést okoz, hogy beszélje le a másik nagyszülőket arról, látogatásuk alkalmával ne halmozzák el unokájukat játékokkal. A gyerek a bőség zavarában szinte unatkozik, pedig korábban nagyon egyszerű dolgokkal órákig, elmélyülten játszott. Aki szeret rajzolni, nyomdázni, színezni, műanyag állatkákkal népesíti be a maga teremtette világot, amely a dzsungelt jelenti, megtanult, és szeret egyedül játszani.

Javaslom, nézzék át gyermekükkel együtt a játékokat. A sok játék, bármennyire is furcsa, felesleges lehet. Nem foglalja le a gyereket. A polcon, csak néhány, egymással cserélhető játék maradjon, amelyek fejlesztenek, gondolkodtatnak, kreatív ötleteket nyújtanak. A többit, elektromos kütyüt és egyéb – a bonyolult játékszabályokat alig követhetőket -, tegyék félre. Így a gyerekszoba „megtisztul”, a játékidő is szabályozottá válhat.

A bébi korúaknak a színes korongok, a biztosan a kézbe illő kockáknak az elérése, megfogása, felemelése jelent kihívást. Megtanulják kiterjedésüket, érzékelik súlyukat. A nagyobbaknak a színes ceruza, zsírkréta, jelenti a boldogság netovábbját. Üljünk gyermekünk mellé és egy nagy csomagoló papírra rajzolva teremtsünk egy, a babákkal és épített lego-autókkal beutazható játékvárost. Rajzoljunk parkokat, utakat, házakat. A játékautóval megtanulhatóak a közlekedés szabályai is. Beszélhetünk a viselkedési szokásokról, a köszönésről és még ki tudja hány témát érinthetünk a nélkül, hogy gyermekünk érzékelné az oktatást. Játszva tanulja meg a „leckét”.

Közeleg a karácsony. Jó alkalom, hogy előrelátóan gondolkodjuk, tervezzük meg az ünnepet! Amellett, hogy az ünnepi menüről gondoskodnak, a programokról sem feledkezzenek meg, a családi látogatásokat is egyeztessék. Az előrelátóbb szülők már korábban ajándéklistákat készítettek, milyen ajándékkal lepjék meg szeretteiket. Amennyiben játék mellett döntenek, ne maguknak, a gyermeküknek vegyék azt. Válasszanak úgy, közös játékot tervezve, hogy az időt se sajnálják, örömteli együtt töltött pillanatokat szerezve egymásnak.

Bp., 2015. december 10.

Pammer Stella
pedagógus, life-coach, a babamama.info szakértője
mobil: 06-20-390-3335
e-mail: stellapammer@gmail.com
KATTINTS IDE: Life-coaching

A teljes tartalomért Klikk ide…

A A játék bejegyzés először a Neked ajánljuk! jelent meg.