Zorán dala Írországban is elcsendesítette a gyerekeket

Különleges és megható történetet osztott meg egy hozzászóló Zorán egyik dala alatt. A kommentelő arról mesélt, hogy Írországban dolgozik gyerekekkel, és egy alkalommal lejátszotta nekik Zorán zenéjét. Bár a gyerekek különböző korúak voltak, a dal mégis mindannyiukra ugyanúgy hatott: érezhetően megváltozott a hangulat, a nyüzsgés megszűnt, és csend telepedett a szobára.

A beszámoló szerint ennél a dalnál már senki nem beszélt. A gyerekek nyugodtan ültek, volt, aki álmodozva nézett kifelé az ablakon, más csak csendben maga elé meredt. A jelenet egyszerre volt békés és megrendítő. A kommentelő azt írta, annyira megérintette ez a pillanat, hogy elsírta magát.

A történet szépen megmutatja, miért ennyire különleges Zorán művészete. Dalai nemcsak szövegeikkel, hanem hangulatukkal, emberi mélységükkel is hatnak. Nem számít az ország, az életkor vagy az anyanyelv: egy őszinte dal sokszor ott is célba ér, ahol a szavak már kevesek. Talán ezért olyan igaz a komment zárómondata is: „Zorán mindenkié.”

A „Ahogy lesz, úgy lesz” videója alatt valaki csak ennyit írt: „Csodálatos nő, mint mindig 🙂 imádom nagyon.”

Ebben a néhány szóban benne van minden, amit Koncz Zsuzsa neve jelent: méltóság, erő, és valami különös harmónia, amit kevés előadó sugároz úgy, mint ő.

Ha megnézed a videót, pontosan érteni fogod, miért nem is kellett több szó ennél.

A „Ahogy lesz, úgy lesz” videója alatt valaki csak ennyit írt: „Csodálatos nő, mint mindig 🙂 imádom nagyon.”

Ebben a néhány szóban benne van minden, amit Koncz Zsuzsa neve jelent: méltóság, erő, és valami különös harmónia, amit kevés előadó sugároz úgy, mint ő.

Ha megnézed a videót, pontosan érteni fogod, miért nem is kellett több szó ennél.

Zorán dala Írországban is elcsendesítette a gyerekeket

Különleges és megható történetet osztott meg egy hozzászóló Zorán egyik dala alatt. A kommentelő arról mesélt, hogy Írországban dolgozik gyerekekkel, és egy alkalommal lejátszotta nekik Zorán zenéjét. Bár a gyerekek különböző korúak voltak, a dal mégis mindannyiukra ugyanúgy hatott: érezhetően megváltozott a hangulat, a nyüzsgés megszűnt, és csend telepedett a szobára.

A beszámoló szerint ennél a dalnál már senki nem beszélt. A gyerekek nyugodtan ültek, volt, aki álmodozva nézett kifelé az ablakon, más csak csendben maga elé meredt. A jelenet egyszerre volt békés és megrendítő. A kommentelő azt írta, annyira megérintette ez a pillanat, hogy elsírta magát.

A történet szépen megmutatja, miért ennyire különleges Zorán művészete. Dalai nemcsak szövegeikkel, hanem hangulatukkal, emberi mélységükkel is hatnak. Nem számít az ország, az életkor vagy az anyanyelv: egy őszinte dal sokszor ott is célba ér, ahol a szavak már kevesek. Talán ezért olyan igaz a komment zárómondata is: „Zorán mindenkié.”

Elhunyt James Stannage, Manchester ismert rádiós műsorvezetője, aki az elmúlt évben rákkal küzdött. Halálhírét fia, Darren Stannage jelentette be, aki szerint édesapja békésen, zenét hallgatva, szerettei körében hunyt el.

Stannage a ’70-es években kezdte rádiós pályafutását, és a Piccadilly Radio, majd a Key 103 késő esti betelefonálós műsoraival vált igazán ismertté. Szókimondó, gyakran megosztó stílusa miatt sokan vitatták, de hallgatói körében így is igazi legendának számított.

Műsorai főként politikai és sporttémák köré épültek, a heves viták pedig a védjegyévé váltak. Halála után rajongók és pályatársak sora búcsúzott tőle Manchesterben és a brit rádiós világban.

Geszti Péter meghatóan búcsúzik.

„Megrendülten búcsúzom Radnóti Zsuzsától, a Vígszínház legendás dramaturgjától, aki nélkül – oly sok más klasszikus előadás mellett – nem született volna meg A dzsungel könyve és a Pál utcai fiúk. Zsuzsa egyszerre volt inspiráló mentorunk, alkotó kollégánk, bátorító szerzőtársunk, szívünk, szemünk, arányérzékünk, és az én Maugliságom Bagirája életem első színházi dalművének születésekor. Nemrégiben együtt ünnepelhettem vele az 1500. „Dzsungel” előadást, most pedig nehéz szívvel veszek végső búcsút tőle.
Mindent, de tényleg mindent köszönök, Zsuzsa!
„Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott, többé sose szól.
A szívben, ha mennydörög, s a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad, miért fáj, miért fáj?””