Futóbicikli vagy pótkerekes bicaj?
Hamarosan tiszta erőből nyár!… Jöhetnek a nagy kirándulások, túrák és előkerülhetnek végre a kerékpárok is.
Nagy bringások voltunk a férjemmel mielőtt megszülettek a gyerekeink, és szerettük volna, ha nem kell feladnunk a biciklizést a kicsikkel sem, annak ellenére, hogy dimbes-dombos tájon lakunk. Futóbicikli-hívő vagyok, amint az elsőszülöttünk elkezdett érdeklődni a kismotorok és egyéb járgányok iránt, be is szereztünk neki egy futóbiciklit. Eközben a családi földalatti mozgalmak eredményeként egy pótkerekes, rózsaszín kis Csepel is betette a kerekét a garázsunkba, amitől a kislányom odavolt, kicsi választotta el attól, hogy még aludni is azzal menjen. Az egyszerű futóbringa egy időre parkolópályára került. Mígnem aztán szemünk fénye szembesült azzal, hogy a futóbiciklivel úgy tud közlekedni, mint egy fügre, hajlékony kis gyík, a pótkerekes nagyvassal viszont sokkal nehezebb a haladás. Főleg fölfelé, mert mi fönt lakunk a hegyen, ahova a hároméveseknek még nagy kihívás járgánnyal feljutni. Próbáltatok már pótkerekes cangát tolni? A pótkeréktől nem lehet lépni. És ha nem halad a kisóvodás, ugye tudjátok, mi jön? Az óbégatás, és végül anya cipeli a pótkerekes nehézséget, ha haza akar érni ebédidő előtt. Amikor ez bekövetkezett, a csinos, rózsaszín csoda bizony beköltözött a garázsba és maradt Fürge Gyík, a futóbringa.
A futóbicajozásra kicsi lányom olyan gyorsan ráérzett, hogy egy ideig bizony loholva közlekedtem a nyomában, futva tolva a babakocsit, benne a kistesóval. Amikor a barátnőm kisfia egy szerencsétlen legördülésnél nagyot esett a futóbiciklijével, a bukósisak is felkerült a mi gyerekünk fejére is: a kissrácnak is az volt a szerencséje, hogy nem mulasztották el aznap sem feltenni a sisakot, így az repedt el és nem a fejecske… Aztán jött a kesztyű. Angyalkánknak szedegettem apró kavicsokat a tenyeréből néhányszor, amíg rájöttem, hogy egy lányos bicikliskesztyűt szívesen felvenne (habár először azt hitte, hogy selejt, mert lyukas) és ezzel megvédhetjük a tenyerét. Innen már csak egy lépés, hogy a gyerek úgy be legyen bugyolálva, mint egy vattában őrzött drágaság, de igyekszünk ellenállni a kísértésnek. A védőfelszerelések azonban hasznosak. A védelem megvolt, a tempónk is beállt, és a kislányunk egyre megbízhatóbban és magabiztosabban közlekedett a futóbiciklijével.
Néha gondoltam rá, hogy az, hogy megtanuljon biciklizni még előttünk van, nem voltam lelkes, bevallom. Eszembe jutottak saját gyerekkori küszködéseim, amikor lekerült a biciklimről a pótkerék és a szüleim megpróbáltak megtanítani biciklizni. Nem egynapos projekt volt és sírni sem egyszer sírtam. Aztán egy napon, amikor az immár négy éves lányomat néztem, ahogy előttem tepert a futóval, azt vettem észre, hogy felhúzza a lábait és hosszan, kanyarogva egyensúlyoz, nagy íveket ír le és roppantul élvezi, hogy a lendület függőlegesben tartja. Akkor esett le, hogy hiszen ő már TUD BICIKLIZNI..! Mégsem siettünk a dolog elé, nem vettük le a pótkereket és nem ültettük fel a kis rózsaszín bringára. Nem is kellettünk ehhez mi: a barátainknál maga próbálta ki a kisfiuk egy számmal nagyobb bringáját és azon kívül, hogy nem ért le a lába, ami miatt elindulni nem tudott egyedül, ha elindították, bőszen tekert. Úgyhogy levettük a pótkereket és azóta biciklizik. A kislányunk tud biciklizni.
Ha ezek után bárki engem kérdez, azt támogatom, hogy futóbicikli kerüljön a gyerek alá és nem pótkerekes canga. A másodiknál a futóbiciklit fogom előnyben részesíteni a pótkerekessel szemben és ugyanúgy beszerzek a bringázáshoz bukósisakot és kesztyűt, ahogy az első gyereknél is tettem. Amit máshogy csinálnék: fékes futóbiciklit vennék, hogy a gyerek már a pedál nélküli időszakban megtanulja kezelni a féket.
Szerző: Palotás Dóra – veszprem.babamama.info
Kép forrása: Image courtesy of imagerymajestic / FreeDigitalPhotos.net
A teljes tartalomért Klikk ide…
